vonz/a/lom

írtam egyet, tegnap este, gondolkodtam, bemásoljam-e, vagy csak küldjem el hasonlónak, ez utóbbinak értelme nem sok, persze én nem az értelmes cselekvéseimről vagyok híres, meg azért bevallom, az alkotás öröme sokmindent felül képes írni, és szeretem ezt az érzést... fura, ahogy…

a kutya az istenek legsikerültebb alkotásaimádom, ahogy itt fekszik a lábamnál, amikor ülök a gépnél, imádom, ahogy szalad a Ligetben vagy a Margitszigeten a debil sipolós gumifigurája után, imádom, ahogy reggel odajön és jó reggelt kíván, és imádom, amikor este - ha bebújok az…

volt ez a félkommunikáció, úgyhogy hagyjuk is annyiban... most a racionalizálás napjai, meg a még1munkakeresés, tegnap némileg aktívabban fel is raktam néhány hírdetést, ill. írtam egy-két segélykérő levelet ismerősöknek, továbbá küldtem egy-két közepesen érdekes helyre…

Varró Dániel: Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson"Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson valahogy mégis elfelejteni;leírod, aláhúzod, kiragasztod,szamárfülecskét hajtogatsz neki,kisimítod, odateszed a székreaz ágy mellé, hogy szem elôtt legyen,leülsz, kötsz egy csomót a…

nyamvad vasárnap, szomorú, nyilván hazudik, és én három pillanatból kettőben elhiszem, a kutya egyébként bámulatos módon igazodik a hangulatomhoz, így ma duplikált orrlógatás, mondjuk Ő nem iszik, idogál... csak én... és Ő nem is olvas, olvasgat, csak én... és nyilván Őt nem…

a még zsenge békét a lelkemben egy éjszakai telefonhívás és egy különös hír kóróvá szárította... nehéz tudatosan gyilkolni a hiányt, és nem akarok - mert értelme nulla - teóriákat gyártani, hogy az ember kit hív fel, és kit nem éjszaka részegen, vagy nem részegen, ámbár…

ma is határozott derű, akárcsak tegnap, ámbár a tegnapit egy jó kis telefonbeszélgetés anyámmal taccsra vágta (pedig a kutyát még nem is tudja), a szokásosnál is jobban, mert kivételesen nem kezdtem el vele veszekedni, így viszont bennem maradt...…

néhány napja nem írtam, mert:1) szarakodik a netem2) bűnös gondolatok motoszkáltak a fejemben a kutyával kapcsolatbana kettes pontról bővebben: borzasztóan szorongtam, talán néha még ma is, hogy jól döntöttem-e, hogy elhoztam a kutyát, hogy tudok-e én lakásban-kutyássá válni,…

tegnap este itt volt egy barátom, nekem is, kutyának is nagyon jó volt, igazi relax, megnyugvás, feloldódás, bazira hiányzik az olyanokkal való időtöltés, akikkel ezer éve ismerjük egymást, ahol nincs vagy csak minima a szerep, szóval hiányoznak a barátok, az a kevés, aki maradt...…

vagy végtelenül szenzibilis vagyok és átragadt rám a kutya bánata, vagy nemtom, de nem kicsi itt a rosszkedv, nem mintha ritkaságszámba menne ez mostanában, de erre most spec. nem számítottamnyitok egy bort, és szép komótosan lezsibbasztom az agyam, hátha az…

kutyás lettem, de most már tényleg, lakásban kutyás, két órával ezelőtt hagyták itt a gazdái, most itt ül az ölemben, 1,5 éves, remélem tényleg szobatiszta, mert az első kaland az volt, hogy a parkettára kakált, a második pedig, hogy mikor levittem, az utolsó pillanatban…

megható, röhejes, komikus, tökmindegy, nem számít, de mégis, szóval telefon csörög, én felvesz, benne hajdan volt szeretőféle, mondja azért hív, mert ma este ha ráérek, átmehetnék vagy átjönne, agyamban vigyorog a sátán, jaj, de helyes, biztos ül nagy téli…

Kicsit félretéve az Utazások Erotikában-t (Vámos Miklós) kiolvastam a Hatlábú-t (Bacher Iván), hogy mentálisan is méltóképpen készüljek önnön hatlábúvá válásomra. Jó volt. Szórakoztató, gördülékeny, kedves... Befejezvén visszatértem Vámos Miklóshoz. Ennek…

a lány áll az útkereszteződés közepén, kora este, tavasz közeledtét idéző szagok, illatok, búcsúzkodik baráttól el, jaj, a bérlet, jut eszébe hirtelen, jé tényleg, nyúl a barát a zsebébe bele, húzza ki, bérlet szélén színes üzi cetli, hajrával és smile-val, meg egy…

vasárnaptól új időszámítás: anyukám végre elismeri, hogy valami bűzlik a MÁV-nál, ebben nekem már benne vagy több tucat bosszúságom, neki mindezek végighallgatása, meg egy nem használt, de szívébe belevésett vasútforgalmi végzettség, védte is a mundér becsületét, még a…

a színek, a nevetések, az összenézések, a hülyetalpad a hülyeasztalalatt, a hülyehangod, a futrinka utca mindenestül, mindenkistül, szomorúvasárnapostul hiányzik, kezd szöget verni bennem a sejtelem, talán mégis a lábtörlőség, mert e végtelenített nihilnek sem értelme sem…

még mindig szarul vok... vagy emiatt vagy egyébként is, azt hiszem beköszönni látszik az igazi depresszió, sem írni, sem beszélni nem bírok... még telefonálni sem... lemondtam minden lehetséges talit, és nem provokálok egyet sem... ülök, és várom, hogy elmúljon... de nem múlik,…

 gyűjtöm az erőm, hogy megpucoljak néhány krumplit és feltegyem sós vízbe főni, úgy érzem magam, mint akit... hát nem is tudom, már megint valami átokverte gyomorrontás vagy vírus, végighányt este és éjszaka, így teljesüljön minden vágyam, hiszem mintha január elseje…

Drága Sárga! Ne szokj le rólam! A kommentjeid nélkül félkarú(szemű) félblogger volnék. Két napja pl., a hosszú sporthelyett sör hozzászólásod nyomán megfogadtam, 2008-ban is tartozkodom a nem helyiértéken kezelt kompromisszumoktól... Nem megyek magam alá sem…

az imént megszólalt a kaputelefon, de a vonalban senki, először, másodszor, aztán harmadszor sem... összeráncolt homlokom mögött az egyetlen racionális magyarázat, naná, hogy Ő, ki más volna (nyilván virágcsokorral és a bőrőndjeivel:)... két mp. múlva már a lépcsőházban…

néhány napja újra fruzsimmal alszom... hogy miért is? mert. mondhatni csak... ez persze nem akadályozott meg abban, hogy éjszaka kifejezetten alig és azt az aligot is rosszul aludjam, valamiféle dö-s rémálommal...lett aztán a nap amilyen, mosottszaragynem mondom, egyre többször és…

A herceg haladéka c. filmben Alida pont a Mexikói úti aluljáróból kerül a várakozók csarnokába Astharot elé, ahol a herceg kivételes "ajándékában" részesül, egy egész perc haladékot kap, hogy meggyőzzön valakit, hogy haljon meg helyette. Péntek este néztem meg a…

kémleltem dobogó szívvel a mexikói úti aluljáró falait padlózatát és mennyezetét, egyik lábam úgy engedte maga elé a másikat, mintha porcelánvirágokkal teli túlvilági mezőn járnék, közben azon töprengtem, vajon sikerül-e meggyőznöm a herceget, hogy ne a halálom,…

Jónás Tamás: Csak szonettHitetlenségem büntetése vagy. Nem számítottam rá, hogy közelemben lehet még jeget olvasztani ember, pinceablakon beragyogni nap. Nem tudtam rólad, nem is vártalak. Nevettem volna, ha mesélnek rólad. Nem volt már súlya bennem semmi szónak. És szétgurult…