az utolsó posthoz értem, mert így hozta a sors, aki már egy ideje próbálkozott értésemre adni, de végül megunva megingathatatlan naívságom, in concreto a pofámba törölte az igazságot, mert megérdemlem, és ez most itt nem a fanyar irónia, hanem a való, mert talán tényleg megérdemeltem végre...

szóval a tükrökről, ami pont olyan, mint a saját ház körüli seprés. így az ítélethírdetés elmarad, és a bosszú más formája is... mondhatnám, hogy ölni tudnék, és tényleg, ha másért nem, azért a szándékosan tönkretett barátságért... a legfontosabbért...

szóval ezt a blogot berekesztem,

mert minden tekintetben okafogyottá lett... megértettem mi és miért történ úgy velem, ahogy... miért tűntek el számomra fontos emberek egy pillanat alatt mellőlem...

és mert nem akarom, hogy olvassátok Ti, akikről most írtam-gondoltam -és emlékeztem meg utoljára az életben, talán Lillát kivéve, de ez nem rajtam fog múlva úgysem... bár emberi ésszel mérve ez is menthetetlen...