vonz/a/lom

egészen jól haladok, de lassan ínhüvely-gyulladásom lesz, és már a szemüveg mögött is menetelnek a fáradtságkönnyek, így mára befejezem...egészen feelinges meditációs zenével kísért esőkopogásban, teával, itthon, ami tulajdonképpen közben észrevétlen újra az…

 a száj is" ez jár a fejemben napok óta, biztosan ráismertek, a szövegkörnyezetet ezért ki is hagyom, érti aki érti, szóval ez jár a fejemben napok óta, egészen új aspektusban, újféle, talán korhű tragikummal, mert igen, a férfi a nőhöz, de a nő kihez?ezt nem tudom…

rendre kényszerít, kívül-belül, még a bioritmusom is visszarendezi, sokminden lehet ebben, a kihívás, a valahol mégis a helyemen, némi pánik, maximalizmus, de persze megint a kettőség, azt már eldöntöttem, hogy maradok többé-kevésbé a szakmámban, ha lehet az utolsó pillanatig,…

"Van valamilyen láthatatlan rendezés az életben: mikor egy helyzet úgy alakul az emberek életében, hogy valamit véghez kell vinni vagy meg kell csinálni, az életkörülmények is cinkosak lesznek, igen, a helyszín, és a tárgyak is, a közelben élő emberek is öntudatlan cinkosai…

hazafelé bandukolva hirtelen elém toppant a gonosz, látni véltem, hogy az összes rontás oka a még lakásomban maradt dö féle hütő és tévéállvány... mielőtt ezzel szembesültem volna, arra gondoltam, hogy dö tényleg bekaphatja, milyen végtelenül megalázó volt,…

azt hiszem legközelebb akkor leszek képes tiszta szívvel beba_ni, ha vége lesz ennek a kontinu(u)m vergődésnek... ha az egzisztenciám nem forogna veszélyben akkor már olyan jó kis nyálcsorgatós debil vigyor fagyott volna az arcomra, de így még az sem...reggel ötször állítom át az…

makacsul ismételgethetem, hogy igen, van amiben az ember nem téved, de vedd csak elő másikén az igazi görbe tükröt, aztán nézz bele a mai s. életem legszörnyűbb értekezlete, teamje, akármilye volt... nem tudom olyan messze szabni a határt, hogy ne tolja még tovább az élet...…

csak nem bírtam ki, ovira bekapcsolódtam, ezt azért nem tudom kihagyni, már hallom ahogy a firkászok tolla serceg, van itt annyi baromság, annyi aranyköpés, dakota közmondás, épp most ért a csúcshoz, asszongya betelt a pohár... na ja... de a best of mégiscsak a "keleti…

avagy ne, a nap eseményeit? pár perce óvatosan megnéztem az indexet, a TV-t egyébként sem szoktam bekapcsolni, ma meg pláne, szóval kicsi gombóccal a gyomromba klikkeltem... talán titkon reméltem, hogy eltelhet a délelőtt zsidózás nélkül? hát nem... nem vagyok kíváncsi a…

közben szemtelenül sokáig alszom, ébredés utáni kávé, net, mosogatás, bevásárlás, isteni délután v-vel, barátos, nevetős, tanulós, okos, evős... közben esni kezd, kora este újra egyedül, nem rontom el a napot, tegnap megnéztem a 6:3-at, ma hosszan tanakodom, egyik kezemben…

alig több, mint fél év alatt a második halálhír a ZK-ból, az iwiw üzenőfalán... két pályázati projectben is dolgoztunk együtt... és mindössze 48 éves volt...legyen neki könnyű föld... borzasztóan sajnálom

végre kialudtam magam, isteni, ezért pl. jó egyedül élni, senki nem izélget, hogy miért ülök vasárnap délben az ébredés utáni kávémmal pizsiben a gépnél... persze rengeteg munka vár rám, mindenféle, pedig de klassz volna végighenyélni a napot, olvasva…

nagyon kellett ez az éjszaka... és volna mit mesélni, egészen különös, drága p. hangja jött, mondjuk úgy reinkarnálódott, több sem kellett, de mégis több volt...el vagyok varázsolva, na...mármint egy bizonyos értelemben... de ez most télleg hétpecsétes titok...egyéb: így…

kóbor kutyák. Ábrándok oltárán gazdátlan szukák. Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál..." (qUimby)d. lemondta az estét, krumplipüré lett volna, meg fasírt... viszont hívott bp., megyek is át hozzá, aztán elnézünk valahová, én személy szerint egész biztosan sokat…

köszi tk, okvetlen, jó volna, egyeztessünk mikor... ezt már józanul aligha lehet elviselni... annyira röhejes, még mondtam is neki a telefonba, hogy nehogy ne legyen ott, meg ne merje csinálni mégegyszer meg ilyenek... erre persze értetlenkedett, már miért tenné, háthiszen épp most…

mondtam én, és ez már így, másodszorra kurva szar poén... de már csak fél órát vártam rá... a buszról még felhívtam, egy barátja vette fel, azt mondta, nála hagyta a telefonját, de megállapodtunk abban, hogy azt üzenem, kapja be... szóval tényleg... komolyan, már…

nah, telefon megtörtént, akkor lassan mégiscsak indulok, mondjuk ezek a 22h-kor randik a bioritmusomnak jók, a holnapi óráimnak, kedves csoportomnak kevésbé... nem beszélve a holnapi karikás szem interjúról... már csak azt nem értem, miért van nekem olyan dezsavü…

meg a békává sem csókoljuk egymást, érintkezési felület híján, még virtualice sem, így megy ez, nálam különösen, különösen, hogy lassan odáig züllök, ahová éppen zülleni készülök... külső tekintet látja, hogy ózra kattanni valóban önpusztító vállalkozás, sőt,…

"És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok, akkor azt mond meg hogy miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek, olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lyukat üt a kanyonban mégis mindig újra próbálja, jobb lesz minden, nekem elhiheted, leesik az…

nő a pálma, továbbá a kémia (az a másik) nem kívánságműsor... röviden a mai nap tanulsága, a legoptimálisabbbbb közegben jött az ihlet, hát nagyon csípem az érettségizőket... és mindkét aranyigazság önéletrajzi ihletettségű, természetesennagyon pörgök, szerintem érzem…

el sem hiszem, de alig több, mint két napja még a Szigetközben ültem egy kenuban... isteni volt, a táj és a társaság is... a legnehezebb ezekről a magától értetődő, természetes dolgokról írni, pl. hogy mit jelent számomra a vízpart, az otthoni, és ez a majdnem otthoni táj, az…

na, fussunk neki mégegyszer... mondanám majdnem édeni állapot, ez a kőből vagyok, gyakorlatilag nincs az a tanyaparasztság ami miatt úgy istenigazából összeomlanék, na igen, van még négy ember, akiben bízom, a családomon túl, na, ha Ők igen, akkor omlanék, de talán ők már…

hát egy nagy meleg baráti kézfogás saját magamnak, azért a profi az profi, őrültek farmja a szívemben gyarapodott eggyel, miután frankón nem jött el, és se szó, se beszéd, sem telefon felvesz, egy óra várakozás után regenerálódtam egyet némi borral a Szimplában, aztán…

és az energia az nem vész el, csak átalakul, nagyon konkrétan alig élek, de a mai és a holnapi napot még bárhogyan is, de kibírom a négy órányi alvással, ma este megint tali, és megint úgy izgulok, mintha az első volna, jé, és már a negyedik... a lelkendezést be is fejezem, fura…

máris itthonról jelentkezem, de minden várakozásomat felülmúlta a fél21-fél23ig időintervallum, ha nem volna olyan gyanakvó paranoid természetem, akkor azt mondanám, repültem hazáig... azért lett oly rövid, mert jobb esetben tényleg zenekari disputára ment (rosszabb esetben át…