vonz/a/lom

az elköszönést, és nem mert közkívánatra, bár nagyon-nagyon jól estek a kommentek, köszönöm, most ülök itt, péntek van és csend, vacogok, pedig meleg a lakás, de csontomon túl is fagyhalálés erre nincs is szó, és elmesélhetetlen, és most igazán nem a cenzúra miatt, olyan…

kicsit elköszönök, mert ami most történik, végre teljesen az enyém, hiteles és abszolute énazonos... és nincs szükség meghosszabbított gondolatra, nem kíséri közléskényszer, nem akarja világgá kiáltani magát, pont elegendő a fény és a hang isszóval most kicsit…

takarítok, rámolok, pakolok, közben megnéztem a kedvenc filmem, kissé önkínzó önreflexió, hiábavaló mantra, és ráadásul most mintha bizonyos kérdésekben nem jutnék előrepedig tegnap kutyasétáltatás közben kitaláltam a frankót - munkaügyben - a merjünk nagyot álmodni…

nem volt fényforrás a vonaton... nem tudtam olvasni... egész nap erre vártam, hogy befejezzem végre A danadia-t... fűtés sem volt, bár nemzetközi gyors, pótjegyes, szegény lelkiismeretes kalauz majdnem belepusztult a szégyenbe és a szorongásba... pedig nem akarta senki…

Bajtai András: A legnehezebbÚgy képzeltem, hogy könnyű lesz.Csak annyit mondok majd, hogyez az évszak is véget ért, ahogyanelfogyott a fény, elfogytak a falak.Azt reméltem, hogy könnyű lesz.Kisétálok majd, mint egy boltból,és akkor meglátom, hogy akikeddig az erkélyen álltak,…

hát, sosem mondtam, hogy könnyű eset vagyok... bár... megint nem készültem, fejben mármint, pontosan tudhattam volna, ha rákészülök legalább útban odafelé és játéknak tekintem, akkor simán előadom a ledér hetérát, viszont óvatlan voltam, és saját magam érkeztem meg, aztán…

aztán letörik még egy, és még egy, nagynéha visszanő valami, valami halovány utánzat, mint a fogpótlás, vagy még annyi sem, a hiány az nagyon komoly dolog, nem illik vele viccelni, egyik kollégámat pl. a hét elején fallabdázás közben a labda pofán csapta, és letört az egyik…

gondolat: imént a szokásos kedvenc-blog körút, Csernus blogján, a Nő c. könyv kapcsán Nádor Péter írása... kirázott a hideg, mert mint derült égből az a bizonyos, megértettem valamit, de úgy istenigazából a zsigerekig... a felelősségről, vica-versa... fontos…

a kispolgári énem már félholt, eljött az idő, hogy a bennem lakozó kultursznob is megkapja ami jár neki,  feláldozom majd, Csernus és Tisza Kata társaságában, a hogyan mentsük meg magunkat saját magunktól, polgáribb nevén Nők a méltóságért c. klub alakuló gyűlésén,…

ad, miközben az egyik elvesz, mert történik, hogy ülök itt, munkapánikban, alig kókadozva, végig melózott nap után, még mindig sajgó szívvel, és tudván sárgának igaza van, de a reality a sorok között, szóval itt nem future, hanem a past gáz, olvasottságom (a blogomé) ma megint…

hányingerem van, szerintem pszichoszomatikus, vizualizálom, ahogy az összes fájdalom halál kimerülten kucorog bennem, üres tekintettel mered a semmibe, és már önmagukat megsemmisíteni sincs energiájuk, tökre mindegy nekik, hogy tél jön-e vagy nyár, a nincsnek nincs alternatívája,

dolgozom, dolgozom, dolgozom, és már lassan látom a végét, remélem ez már valóban nem délibáb, délután felugrott d, elhozta a pótkulcsom, mert a héten jön homek, jó volt, egész odáig bírtam sírás nélkül, akkor is csak egy picit, amikor azt mondta, nagyon szomorúnak látszom,…

egy halálhír.... tetőtől-talpig kiráz a hideg... Abigél, Régimódi történet, Für Elise... és sorolhatnám... nagy mesélő volt... szerettem... legyen neki könnyű föld

most, hogy már a múlt ott kering valahol a főváros bűzlő csatornarendszerében, néha menekülni próbál majd, de bízzunk benne, hogy a főpolgi megbízhatóan rögzítette az összes csatornafedelet, nah, nem azért, hogy az elbaszott félig zárt ölelések újra kimásszanak a napfényre,…

és a semmi, pedig a semmi, se nem több, se nem kevesebb... még csak nem is a bánat tengere a még csak nem is végtelen történetből és még csak bele sem lehet halnimert már meghalt bennem valami, mielőtt a talpamhoz ért, pontosabban abban a pillanatban...így megy ez, mondaná…

a mai, ill. a tegnapi nap tanulsága: a kevesebb néha több, sőt... nem is olyan néhaoké, közhely ez is, számtalanszor hallod, használod, de nem érted igazán, csak a felszínén csapkodó hullámokat, aztán járatlan útra tévedsz, kipróbálod, hogy lásd és érezd a…

az alvás és az evés, két jó kis lakmusza a léleknek, nos e két indikátor változatlan riadót fúj... az evésre próbálok tudatosan figyelni, megdöbbentő az a minimál mennyiség, amin mostanság élek, nem mintha nem szeretnék enni, igenis szeretek, egyedül viszont nem tudok, valahogy…

tart, hogy egész jól vagyok, kerek-egész, persze ahogy telnek az órák, egyre hangosabb a rettegés, mikor csap be valami menykő és barmolja szét, de nem fogja, mert mi, (=én és én) most egész jól összetalálkoztunk, tehát nem volna könnyű dolga e menykőnek, persze tudjuk már,…

ki akarok szállni", gondoltam még jó sokszor tegnap délelőtt, alig 3-4 órányi nyugtalan alvás után, felkavart lélekkel, aztán tegnap estére újra összetalálkoztam saját körvonalaimmal, túl sok most a tabu, de mind1 is, a fontos úgysem a történet...alig várom, hogy végre…

oh, és ideért hozzám is a hóesés... a legelső ezen a télen... milyen gyönyörű... és milyen nyugodt és békés minden...

nemrég anyukám telefonjára ébredtem, mondja, csak azért hív, hogy időjárást jelentsen, ebből még félálomban is tudtam, hogy otthon esik a hó:), imádom, tudja, hogy ez a gyengém, bár szerintem neki is... egyébként munka-pááááááánik, megakadtam, ráadásul a neten a szerb…

most már biztos történik valami velem, bennem, Vele álmodtam, pedig 3X is felébredtem a rideg valóságra, de aztán mindig visszajött az álom, a mondjuk úgy édes és boldog... ébredni, felkelni, elkezdeni a napot aztán megint bazira nem volt könnyű, de néhány emberi de kemény szó,…

nem vagyok túl jól... fáj, fájogat a szív... az előbbi postot is csak ma aktíváltam, bár még tegnap, tegnapelőtt írtam..és bár a tegnap este, féléjszaka teljesen jó voltnyomaszt ez a be nem fejezett meló, durva lesz a hétvége, és honvágyam is van, hiányoznak a…

tegnap felhívott berni, nagyon jól esett, és egyáltalán... nem dramatizáltam neki a helyzetet, de hallottam a hangján, hogy szomorú volt attól, amit hallott... egyébként két hónap múlva szül, az első viszonylag közelebbi majdnem barátnőm, aki erre vetemedett, szorítok…

"A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit TUDOTT…