leérettségiztek... a bakik és az időnként jaj most süllyedek el pillanatnyi érzése mellett igazán felemelő... ilyenkor igazán szép az élet, így a tegnapi szarságokkal nem is terhelem sem magam, sem benneteket...

készülök a bankettra, hallgatom az új PUF-ot, bevillant az egy évvel ezelőtti bankettra vagdosom a salátát, vagy vagdosnám  ha volna erő - keserű hangulata, és végre végre végre végre most érzem azt, hogy nem nyomja már a nemtommicsodám (lelkem, szívem?) az a teher, sőt, azok a terhek, azt hiszem, úgy néz ki, tényleg leraktam őket, azt hiszem, bizonyos tekintetben újra tudok repülni, persze nem úgy, és nem olyan magasra, ezt még gyakorolni kell, de talán mégsem művégtagok... csak begémberedett igaziak... remélem...