vonz/a/lom

izgi volt tegnap... a sors pont abba a kocsmába sodort bennünket (mozizni mentünk volna a pincébe, de rossz volt a dvd), ahol kedvenc bloggereim is tanyáztak épp... különös, látom pl. gz-t, blogjából kb. vágom az életét, sőt szeretem a volt felesége blogját is... so, tökéletes kukkolás feeling, aztán jön ági, jól áll neki a szőke, megint nem ismer meg, nem szólok, zavarbaejtően nagy volna a közönség, s mert háttal ülök a társaságnak a többieket, akik közül tutti, hogy még valakit olvasok olykor, már nem tudom megbámulni... szerencsére T. szintén zenész (mármint blogger, bár megélhetési) így nem néz teljesen elmebetegnek, ill. csak pont annyira, amennyire még talán ébren tartható az egyébként láthatóan fáradt szervezete...

hazafelé isteni, mindig újra és újra rácsodálkozom a nyár éjszakai belvárosra, emlékszem a tavalyi ráismerésre, szal direkt kerülővel megyek és a blahától végigsétálok a nyugatiig, hátamban a teliholddal...