vonz/a/lom

egy pasi(barát) főz a konyhámban, közben én miután hosszan olvastam a fürdőkádban, borozgatok, beszélgetek, tengek-lengek, tévézgetek...tulképp az a k. jó, hogy végre valaki motoz körülöttem...

elárverezném az emlékeim, nem tudok együtt élni velük...

s.o.s. - szerintem megállt az idő, a lehető legrosszabb pillanatban, és sehol egy idődoktor, szerelő vagy boszorkány, hogy megjavítsa, újraindítsa, vagy vissza legalább, azt se bánnám, sőt...

ébredés után:olvastam kicsit az erkélyen, jó, ahogy reggel idesüt a nap, valahogy el kellene kezdeni a napot, megtölteni tartalommal, de ezek az első lépések a legnehezebbek, azért bolyongok egyet az állásportálok között, hihetetlen nehéz, most érzem meg igazán a…

ülök, tapogatom a csendet, és várom, hogy elmúljon, úgyis akkor fog elmúlni, amikor Ő akarja, nem akkor amikor én szeretném, feladom, nem küzdök, nincs értelme, egész egyszerűen nincs

 tegnap este voltam egy kis aura-terápián páncélosnál, érti ezt a fene, de jó volt, ma kicsit jobban, leszámítva a fáradtságot, egyébként az a baj, hogy nagyon fogy az erőm, és ezekhez az élethelyzetekhez meg nem kevés erő kell, valahogy merül le az aksim, vagy mifene...

ma korán keltem, napfűrdőztem az erkélyen, kortyolgattam a kávém, hívott mecénás, átküldte a "levelet", ami megjelenik a helyi sajtóban a kutatásaimról, tényleg megható, és ebben a nyamvadt élethelyzetben nagyon sokat jelent, és várt még néhány kedves levél a…

nagyon fel tudok én állni, bár ne volna már ekkora rutinom, mert most megint lent, az elmúlt héten biztos szabadságon volt az én drága átkom, amit végre levehetne már valaki, mert bírni bírom, csak annyira szeretnék már egy kis adag hétköznapi boldogságot, basszusaz anyám…

so, a tegnapi nap elég pocsék volt, de nem hagyom, úgyhogy ma felkerekedünk kutyával és megyünk a budai hegyekbe kirándulni... kicsit nosztalgikus lesz, de sebajtóbiás, az élet elvileg szép...

 ...felhívott a titokzatos mecénás, civil kezdeményezést indított a városban (ott, vidéken), szponzorokat toboroz, helyi sajtó, rádió meg minden, hogy be tudjam fejezni a kutatásaim... nagyon megható... mert fontosnak tartja, és lassan egy hónap elteltével még mindig hihetetlen…

keresem az érzelmi eredőmet, amit a hiány mellé rendelhetek, próbálom előjelekkel felcímkézni, hogy mennyire üde vagy szorongó... néha átsuhan az erőtlen önírónia, miszerint mindig van rosszabb, és ez a hét, tulajdonképpen jóeste átvoltam a szomszédban, SOS segítettem…

interjú... hátnemtom, nagyon jól esett, hogy a fejvadász, vagy ki, aki szintén ott volt (összesen három pasi inretjúztatott), azt mondta, hogy a szakmai tesztem kiváló lett, és megkérdezte honnan értek én ehhez, so.. de aztán kicsit utáltam, hogy folyton a motívációm…

a tegnapi perfect day után, ma a szükségszerű zuhanás, de legyünk optimisták, a zuhanás is egyfajta repülés, ki kellene nyuvasztani bennem a folyton nyígó vészmadarat,mert tegnap jelentkezett végre a mecénás, hívtak az OM-ből, hogy jól sikerült a múlt heti szakmai tesztelésem,…

véget ér a kényszerszünet, ma visszatért a szervízből a gépem, hamarosan jelentkezem, mindefélével....  

holnap lesz egy éve, hogy Nikó az égi kutya-vadászmezőkön, 12,5 éves volt, 1994-ben én vittem haza, és bár már akkor sem laktam igazán otthon, a legdrágább kuty volt, életem elsője, most elfutja szemem a könny, fotója a polcomon, ott lesz mindig, nagyon szerettem, jó kutya volt,…

és én terveztem, végre az elmúlt hetek feszített tempója után mindenféle lazítást, tegnap beszéltem is bp-vel, mondta szombaton házibuli m-nél, ragyogó, gondoltam, sőt mondtam, meghogy hívom másikbandit is, mondta naná, erre ma hívnak az épp aktuális állásügyben, hogy…

találkozni velem, ellátogatni hozzám, felhívni engem tulképpen majdhogynem teljesértékű katasztrófa-turizmusnak számít... mert vagy én, vagy az én vendégem, vagy optimális esetben mindketten épp egy katasztrófát élünk át, sőt, egyik katasztrófából esünk a másikba, ha a…