ma korán keltem, napfűrdőztem az erkélyen, kortyolgattam a kávém, hívott mecénás, átküldte a "levelet", ami megjelenik a helyi sajtóban a kutatásaimról, tényleg megható, és ebben a nyamvadt élethelyzetben nagyon sokat jelent, és várt még néhány kedves levél a postafiókomban aggódó, és rámfigyelő barátok, a fa is egyre zöldebb az erkélyem előtt, csak a szív üres, elolvastam a tegnapi bejegyzésem, jó nyál, de ez van, a részleteket nem akarom itt taglalni, érti aki érti

és még egy nagyon kedves telefon, tizenegy éve a hangjával élek, meg tulképp Vele, valahol magamban, ennyire senki nem engedte magamban felejteni magát, és ez nem változik, bár eltelt azóta tizenegy év, gondolom ezek azok a dolgok, amik valóban a halálig, (jaj ez megint annyira patetikus, de hát hogy írjam máshogy)

hát most így valahogy, valahogy hasonló volt az ébredésem, mint párhuzamosnak, régen volt már, hogy ennyire összetalálkoztunk volna, kicsit más lett az élethelyzet, de valahogy továbbra is nagyon értem...

nah, indulok, Föld napja program egész nap, én meg karitatív módon segítek