vonz/a/lom

 ... (frissen vágott) fű illatán innen, jó kis délután-este-féléjszaka után hülyére aludva magam, még mindig zsibbadó vádlival, (pedig de mennék futni már), küldök egy életjelet...és elkezdem a hosszú hétvégét, + a mindenféle feladatot benne, alapvetően egyedül, de…

nah jah, amikor pl. bőrig ázva énekeled a legelső sorokban, az arcod, a hajad, a ruhád csupa víz, akkor tényleg elhiszed..., hogy folytatni kell, mielőtt... so, hol is kezdjem: szerdán elmentem megnéztem bp.-jék ballagását, először ballagott ofőként, összefutottam egy régi…

egy pasi(barát) főz a konyhámban, közben én miután hosszan olvastam a fürdőkádban, borozgatok, beszélgetek, tengek-lengek, tévézgetek...tulképp az a k. jó, hogy végre valaki motoz körülöttem...

délelőtt nagyot sétáltunk a kutyával, az utcák napsütötte oldalán, azért mindjárt más így a világ... délután már nem sütött a Nap, viszont futottunk egy nagyot... jó ez, nagyon jó, egyre élénkebb madárdal, rügyet fakasztó fák, az éledő természet szaga, szóval jah...…

reggel: napsütés, majdnem testmeleg, hosszan kint és lent ebbel, aztán vasal, mosogat, pakoldélelőtt: Az élet szép diákokkal, nagyon jó milliőben, utána diskurakora délután: ebbel a Ligetben, tavaszdélután: tali Nikivel és Irénkével, sült dió, jóeste: kutyakiátkozás, letépte…

hullámvasút, kronológia nélkül, az elmúlt naprólaz pl. egészen jó, mikor a sarokkádak és a hagyományos kádak ill. saját -és bérelt lakások összefüggéseire keresünk ideológiát... nem jobb híján, hanem mert tényleg, kiváltképp, ha már éjfél is elmúlt, igaz a hang néha…

csak hogyha tiszta lélekkel, komoly elhatározással, a remény szikráját sem tartogatva...

nyamvad vasárnap, szomorú, nyilván hazudik, és én három pillanatból kettőben elhiszem, a kutya egyébként bámulatos módon igazodik a hangulatomhoz, így ma duplikált orrlógatás, mondjuk Ő nem iszik, idogál... csak én... és Ő nem is olvas, olvasgat, csak én... és nyilván Őt nem…

tegnap este itt volt egy barátom, nekem is, kutyának is nagyon jó volt, igazi relax, megnyugvás, feloldódás, bazira hiányzik az olyanokkal való időtöltés, akikkel ezer éve ismerjük egymást, ahol nincs vagy csak minima a szerep, szóval hiányoznak a barátok, az a kevés, aki maradt...…

még mindig szarul vok... vagy emiatt vagy egyébként is, azt hiszem beköszönni látszik az igazi depresszió, sem írni, sem beszélni nem bírok... még telefonálni sem... lemondtam minden lehetséges talit, és nem provokálok egyet sem... ülök, és várom, hogy elmúljon... de nem múlik,…