tegnap este itt volt egy barátom, nekem is, kutyának is nagyon jó volt, igazi relax, megnyugvás, feloldódás, bazira hiányzik az olyanokkal való időtöltés, akikkel ezer éve ismerjük egymást, ahol nincs vagy csak minima a szerep, szóval hiányoznak a barátok, az a kevés, aki maradt... persze depressziósan nehéz összehozni egy-egy ilyet, mert saját magam szegülök ellen legtöbbször... főztem is, vacsiztunk is, persze a főzés mindig önkínzás, mert mindig a dö féle időket hozza vissza, ezért is főzök ritkán,

kutya úgy látom igazán szereti a társaságot, nyilván nem egy savanyúpofájú gazdihoz van szokva, egyébként halál jó fej, tökre nyugis, és egyáltalán nem erőszakos, változnak a pioritások, még kávé előtt séta, könnyebb, mint gondoltam, és a tízenezer óra ágyban fetrengésnek is vége, bár kutya ma is megvárta míg én ébredek, addig nem izélgetett, igaz éjjel 2-kor mikor lefeküdtem, és még levittem, megkértem, hogy reggel kilencig ha lehet ne... lehetett...

azért az alapokat igyekszem lerakni, ergo kanapéról leparancsolom, és nincs egy ágyban alvás, mintha némileg ahhoz volna szokva, könyörgött is picit, de végül szót fogadott, kicsit sértve elvonult a dobozába, és nem mászott az ágyamra