vonz/a/lom

nah jah, amikor pl. bőrig ázva énekeled a legelső sorokban, az arcod, a hajad, a ruhád csupa víz, akkor tényleg elhiszed..., hogy folytatni kell, mielőtt...

so, hol is kezdjem:

szerdán elmentem megnéztem bp.-jék ballagását, először ballagott ofőként, összefutottam egy régi csoporttársammal, majdnem barát-barátommal, aki itt Pesten is elég sokat tanyázott az albéreltünkben, sokat beszélgettünk, több óriás puzzle-t raktunk ki együtt, rendíthetetlen szívta a füvet a konyhánkban és filozófiát olvasott... szerintem kedvelt... szal Ő most bp kollégája és ő szervezte a műsort is... odamentem hozzá, vagy öt éve nem találkoztunk, 2mp alatt faképnél hagyott... azt hiszem, Ő is a halottait élve temető típus, nah jó, én meg a halottaimmal örök farkasszemet néző vagyok, és értem én, hogy nem nekem szólt, hanem a múltjának, amiben annyi minden lehet, ami elől még mindig menekül, istenem, hány ilyen régi ismerősöm van... persze az én stratégiám sem jobb... azért rosszul esett...

a ballagásról hazafelé belebotlottam az Andrássyn egy csapat tüntetőbe, lepukkadt, prolikinézetű 2-3 tucatnyi ember vonult Árpád sávos zászlókkal, és "ébresztő"-t kiabáltak, mellettük az úton rendőrségi rabszállítók (?) cammogtak, előttük-mögöttük rendőrök sétáltak... ha nem tudnám, amit, akár komikus is lehetett volna, de mert számomra elfogadhatatlan szimbólumokkal és eszmékkel (bár gondolom ezekről fogalmuk sincs) kiabálták (volna) tele a várost, inkább megrendültem, és megint utáltam, hogy ebben az országban élek...

aztán elmentem bevásárolni a nyakleves partyhoz...

a leves fincsi lett, bp főzte megint, megérkezett másikbandi is, csp-t már a Tabánban szedtük össze, kerekedni látszott a jó kis este...

a PUF végig szakadó esőben nyomta, lett is különös hangulat, persze anyám ha látna néha... noh de nem lát :))) és ott tényleg elhiszed, hogy ilyen egyszerű, hogy csak el kell énekelni, hogy visszafordulnék.... és máris... varázsdalpálca...

aztán haj -és ruhaszárító party csp forraltborával zs-nél, egészen kellemes, csak ne nyígna másikbandi folyton, hogy menjünk helyre, még mindig nehezen viselhető, ahogy túlpörget és túlbeszél néhány dolgot, jaj,

a másik hely meg felejthető...

szóval éljen május elseje... 

és lehet, hogy tényleg van még idő, van még esély, bár én minimum szkeptikus vagyok...