nagyon rég aludtam ilyen nyugodtan, félálomban hallgattam az esőt, és azt éreztem, minden jól van, ahogy van...

örültem, hogy itt volt, minden rossz és negatív érzést kimosott belőlem az idő...

ott voltam a tekintetében, amikor összenéztünk, boldog voltam, hogy ott fekszik mellettem és beszélgetünk...

azt hiszem, azzal, hogy tulajdonképpen elengedtem, egy kicsit többet kaptam vissza belőle, mintha még mindig görcsösen szorongatnám a nem létezőt... nagyon különös érzés, de alapvetően jó... nagyon fontos nekem, nagyon szeretem, és most már tényleg érdek nélkül... szóval jól van ez így, jól lesz ez így...