vonz/a/lom

nyamvad vasárnap, szomorú, nyilván hazudik, és én három pillanatból kettőben elhiszem, a kutya egyébként bámulatos módon igazodik a hangulatomhoz, így ma duplikált orrlógatás, mondjuk Ő nem iszik, idogál... csak én... és Ő nem is olvas, olvasgat, csak én... és nyilván Őt nem oda emészti, emésztgeti a vágy...

makacs az ösztön, meggyőzhetetlen, ellene nincsenek érvek, és több élete van, mint száz macskának együttvéve, áh...

pontosan két évvel ezelőtt szerelte be apukám dövel a falnyi könyvespolcom, két éve költöztem, akkor még teli reményekkel, egészen másképp gondolva a jövőt, akkor még dö-vel, két  hónappal ezelőtt jegyeztem be a "juj" című postom, két hónappal ezelőtt tétován bár, de elhittem, hogy van amiben az ember nem téved, nem tévedhet...