vonz/a/lom

megvagyok, valamitől némileg jobban, mint szoktam, vagy mint az várható volna... azt hiszem, a két héttel ezelőtti ámokfutás, ill. még pontosabban a rá következő meglehetősen keserves egy hét, fűszerezve jó adag életmentő iróniával, kijózanított... de a történet árnyékában látni kezdtem mindazt ami van, és azért az sem kevés... én kérnék magamból a helyében, mert szerintem teljesen oké volna, de ha nem, hát nem...

tegnap végre megvolt a fűnyírás is, elintéztem néhány halogatott telefont munkaügyben, megírtam még egy-két levelet szintén munkával kapcsolatban, kitakarítottam, de úgy majdnem istenigazából a lakásom, jóval több angolt tanultam, mint szoktam, elővettem a szoknyáim, normális kommunikációba kezdtem dövel, látva a lehetséges kontakt határait és lehetőségeit, végre már nem nyomaszt, talán ebben benne van, hogy végre fordult az év, és mintha magával vitte volna 2007 összes feloldhatatlan szorongását vele kapcsolatban...

ma valahogy nem akarom feszegetni a lehetséges határait... remélem ez így marad...

szal ilyenek, még jövő hétfőig dolgozom, aztán majd 3 hónap szünet, remélem időközben összegyűlt némi adomány a tanulmányra, jövő héten megcsinálom a kutatási tervet és erre szánom a nyár nagy részét, annál is inkább, mert nyáron semmi fizetés, és őszre simán a tartalékaim végére érek szerintem, ami azért elég necces...