a mai, ill. a tegnapi nap tanulsága: a kevesebb néha több, sőt... nem is olyan néha
oké, közhely ez is, számtalanszor hallod, használod, de nem érted igazán, csak a felszínén csapkodó hullámokat, aztán járatlan útra tévedsz, kipróbálod, hogy lásd és érezd a különbséget... kicsit kacérkodsz a gondolattal, hogy felvégy egy szerepet, az ilyenkor legszokványosabbat, nem teszed, legközelebbre halasztod, maradsz amilyen vagy, őszinte, és akkor egyszer csak meglátod
hogy egy félig zárt ölelés is képes körbeérni a lelked,
egy egészből, ha az rutinos, pedig könnyen kívül rekedhetsz
tehát marad ami volt, amíg maradhat, a félig zárt, amibe tényleg magamat rejtem, amiben még így is elfér egy egész világ, másként nem bírom, másként nem akarom...
