most már biztos történik valami velem, bennem, Vele álmodtam, pedig 3X is felébredtem a rideg valóságra, de aztán mindig visszajött az álom, a mondjuk úgy édes és boldog... ébredni, felkelni, elkezdeni a napot aztán megint bazira nem volt könnyű, de néhány emberi de kemény szó, nem mentegető, inkább szembesítő, meg egy jó kis futás kirángatott a zombi létből, remélem

azt álmodtam, hogy együtt vagyunk, ezt különféle, háromféle mindennapi szituban, pontosabban kettő mindennapiban, ami akkor nagyon hétköznapinak tűnt, a mából visszanézve már jóval több annál, a harmadik fejezetben viszont gyűrűt kaptam tőle, és nagyon nagyon boldog voltam... na tessék, a gonosz tudatalatti...

a bűntudattal a legnehezebb... ezt most a saját bőrömön érzem, de lett, ahogy lett... vissza a múltba nincs út, egyébként is...

nah, ez ilyen remete hétvége, fog összeszorít, dolgozik...