vonz/a/lom

ad, miközben az egyik elvesz, mert történik, hogy ülök itt, munkapánikban, alig kókadozva, végig melózott nap után, még mindig sajgó szívvel, és tudván sárgának igaza van, de a reality a sorok között, szóval itt nem future, hanem a past gáz, olvasottságom (a blogomé) ma megint rekordot dönt egyébiránt, lassan kiderül ez is pontosan, ez öröm és félelmetes is egyben

de amiért az adásunkat, azaz a rövid haráridős húzós melót megszakítom, a következő:

jön egy sms egy régi-régi barátnőtől, a sorban a legelsőtől, akivel cserben hagytuk egymást, így vagy úgy, bár talán őt inkább én, utána jött egy közös megegyezéses élet elsodor, aztán meg a egy közösen elcseszett legigazibb,

szóval jön tőle, hosszú hosszú évek után így majdnem éjfélkor, két gyerek és egy jól szituált orvos mellől, a következő "Nagyon rég volt már hogy találkoztunk, csak hébe-hóba hallottam Rólad egy keveset. Egy véletlen folytán  találkoztam valakivel, akitől elkértem a számodat. Ez alatt a négy alatt rengetegszer gondoltam Rád. Szívesen találkoznék veled. Szerintem lenne miről beszélgetnünk. Ha Te is így gondolod ezt én örömmel állok elébe. Jó éjt. T"

/kieg.: a általánosban és gimiben osztálytársak voltunk, olyan 2000 környékén szakadt meg a kapcsolatunk, az osztálytalálkozón láttuk egymást utoljára, az három éve volt (a szerk.)/

akkor erre én most elszívom az utolsó szál cigim, és ... nah, ilyenkor tényleg kevesek a szavak