a kispolgári énem már félholt, eljött az idő, hogy a bennem lakozó kultursznob is megkapja ami jár neki,  feláldozom majd, Csernus és Tisza Kata társaságában, a hogyan mentsük meg magunkat saját magunktól, polgáribb nevén Nők a méltóságért c. klub alakuló gyűlésén, melyre e blog révén nyerek tagságot, külön öröm, hogy erre egy privát mailben Tisza Kata maga is meginvitált, köszönöm,

szóval az majd nem a hard irodalom estéje lesz, még csak nem is Petri György felolvasó est, de mindennek megvan az ideje, Csernusban nagyon tisztelem az erőt és az empátiát, Katában, hogy jól ír, hogy vállalja az élet kisebb köreit is, és szeretem azért mert nem adja fel, és nem visel hamis álarcokat... tehát hiteles, két számomra hiteles ember, ma már ez is nagy szó, olyan kevesen vannak...

tegnap lemaradtam a Szabó Magda interjúról, annyira dolgoztam, egyik kedves tanítványom ma mutatott néhány sort, a legutolsó mondatokat (leírta), ill. idézett néhány gondolatot, nah igen, ...

jól vagyok, csak bazi fáradt, és a tegnapi gyomorkavargás, hányinger még mindig kísért...  továbbá teendőim, bár fogynak, még mindig számolatlan sorakoznak itt, így hajrá...

ma egy pedagógiai félkudrac - diákjaim önkéntelen besorolása, x,y,z nem hal meg velük, de meg sem menti őket, ellenben én, ha én volnék x,y,z velük pusztulnék... na bassz... az empátiát látják bennem, az erőt már kevésbé, ezen sürgősen változtatni kell, így nem jó a kontakt...