és a semmi, pedig a semmi, se nem több, se nem kevesebb...
még csak nem is a bánat tengere a még csak nem is végtelen történetből és még csak bele sem lehet halni
mert már meghalt bennem valami, mielőtt a talpamhoz ért, pontosabban abban a pillanatban...
így megy ez, mondaná Vonnegut egyébként
de már Ő is halott
és Gyurka bácsi is, de most itt akkor őt mégiscsak megidézem, ugye a klotyón lehúzott félig zárt ölelések kapcsán, múlt időben, szigorún
"Bordáim rácsa közt, mint a vadállat
négy puha talpon jár a szenvedély
s érted liheg. Csókoltalak, de számat
bõrödbe vertem. Nincs se nap, sem éj:
Téged kutatlak. Közénk bújt a tested:
hol voltál, míg magamhoz húztalak?
Hiába alszol, csak Téged kereslek
e titkos lánggal égõ húsfalak mögött.
Bõrtömlõ, nem neked könyörgök!
A lelkeddel szerzõdtem, mint az ördög
s mit bánom olcsó, põre testedet.
Farod két gömbjét, szeplõs válladat?
Elfordulok, hogy megkeresselek.
Szemet hunyok, hogy jobban lássalak."
