"A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit TUDOTT volna.

A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden."

olvasom Csernusnál, nagyrédei olaszrizlinget iszogatván, asszem a bor az az istenek egyik legnagyobb találmánya, egyébként a fene vigye, ma volt az Alexandrában a könyv bemutatója, ezt bebuktam, viszont megtaláltam Csernus blogját, még egészen új, remélem kitartóan fogja írni, imádom a pasit

gyógyulok, talán mégsem kártyavárat építettem az elmúlt fél év során, azért ez a tegnapi felért egy hurrikánnal, de úgy érzem az alapozás mégis jól sikerült, az oroszlánrész kibírta

persze iszonyat szar volt, az most is de...

de inkább a mérleg másik serpenyőjét bájolom, mert ott a barátok, akik azért megkérdik mi van, hogy vagy? (nah jó, közülök csak egynek volt köze a bugyimhoz, hogy részben témánál maradjak, hát, elég gyászos a tanulság) de hogy ne rájuk toljam a felelősséget, visszautalnék a néhánnyal ezelőtti bejegyzésemhez, a nőazonosságról, most ez a hirtelen felismerés rá is erősített cseppet

szóval a suszter maradjon a kaptafánál, mondaná nagypapa, sőt még apám is -a rendes, a másik azért mást mond, nah, arra azért igyekszem igazán odafigyelni,

visszatérve a tegnapi drámához, csakis a saját szempontomból, mert más szempont itt már nincs, vagy egy másik galaxison, vagy nemtom, szóval azt gondolom ... és most nem tudom, mert közbejött egy telefonhívás, egy másik, egy sokadik,

egyébként 3X hallgatom végig a mostanság kedvenc Bródy nyálszámom, na jó, nem is nyál,

de visszatérve, veszélyes műfaj ez a blog, igaza van k.-nak, viszont nemcsak elvesz, ad is, akkor is, ha ad absurdum lassan több ellenségem olvassa, mint barátom, szóval az pl. hogy homek is, és így annál közelebb, mint bármikor sejtettem, és ahogy ezt kezeli, mindig is imádtam, és mindezt tudtam, de egy újabb bizonyosság, nah, ez is olyan, amiért normál esetben a fél karom

szóval különös dolog az élet, és azt hiszem bátor vagyok, és lassan énazonos, olyan művészesen, ahogy Tim mondja mndig, az Ő valóban sokoldalú ragyogó intelligenciájával csendesen,

időközben a Mit tehetnék érted (Bródy), eszembe jut, hogy legyen ebben a hirtelen részegségben némi múltidézés, 1996-ba, kb, amikor a fősuli lépcsőjén hajnalig nyomtuk a mindent, a zenét leginkább, de a nagyobb halmaz ebben az élet volt, nah szal ez is de sokszor...

azért jó volna, ha irodalmár ismerős mégis ... a bolygók násza mégsem oly elhanyagalogató

asszem

 (és párhuzamossal megint együtt írtunk blogot, annyi de annyi a karma mostanság...)