tart, hogy egész jól vagyok, kerek-egész, persze ahogy telnek az órák, egyre hangosabb a rettegés, mikor csap be valami menykő és barmolja szét, de nem fogja, mert mi, (=én és én) most egész jól összetalálkoztunk, tehát nem volna könnyű dolga e menykőnek, persze tudjuk már, mindig van rosszabb és semmi nem lehetetlen, tehát nagyon nagyon vigyázunk magunkra, mármint én és én
a biztonság kedvéért azért a jól sikerült, de rövid állásinterjúról hazafelé bementünk picit drogozni (tk után szabadon) a Mammutba, és költöttünk egy kis pénzt a promodban, felszereltük teljesen laza-bohó cucokkal a ruhatáram, szüleim frankón eldobnák az agyukat ha látnának, de szerintem teljesen jó, kicsit már uncsi volt az alter-elegánsos feeling, szóval nah,
voltunk Írók boltjában is, nem találtuk Kiss Judit Ágnes kötetét, pedig most már tényleg nem hagytuk volna ott, hosszan olvasgattuk Bodor Ádámot, meg ezt-azt, de maradtak Ők is a polcon
remélem ennyi munícióval már tényleg kitartok egy darabig, persze ez csak a külső megerősítés, a lényeg a bent van
viszont sajnos itthon megint a munkatábor vár, még 1-2 nap és vége, alig várom, mert mint mondottam, ÍRNI akarok
