ki akarok szállni", gondoltam még jó sokszor tegnap délelőtt, alig 3-4 órányi nyugtalan alvás után, felkavart lélekkel, aztán tegnap estére újra összetalálkoztam saját körvonalaimmal, túl sok most a tabu, de mind1 is, a fontos úgysem a történet...
alig várom, hogy végre redukáljam a munkát, és írhassak, rengeteg ötletem van,
és így ezzel együtt a legfontosabb pontok a helyükön vannak, helyükre kerültek, az életemben, bennem...
jah, és tegnap, kicsit túl már a címben idézett érzésen, irénkétől hazafelé sétálva, eszembe jutott a Félelmetes angyal (Radnóti), abban van egy sor... "Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül." - be is fészkelte magát a fejembe, néha megteszi, és mindig picit mást üzen...
és hogy de mennyire nagyon nincs nekem kedvem dolgozni, ÍRNI AKAROK!!!
