és az energia az nem vész el, csak átalakul, nagyon konkrétan alig élek, de a mai és a holnapi napot még bárhogyan is, de kibírom a négy órányi alvással, ma este megint tali, és megint úgy izgulok, mintha az első volna, jé, és már a negyedik... a lelkendezést be is fejezem, fura ez nekem nagyon, nem is tudom, mikor volt utoljára ennyire fura...
aggódom v.ért, és ma sem tudtam vele normálisan beszélni, tegnap hívtam mielőtt elindultam, már ki volt kapcsolva... négy xanax, remélem túlzott, jó volna ha kibírná, értem én, az ilyen mindent 100%-ban átélő embereknek nehéz ez, én is ilyen vagyok, Ő még jobban, ráadásul nagyon nagy volt a váltás... de én bízom benne... és nagyon mellette, mögötte állok, láthatatlanul is... de szerertnék láthatóbban...
a következő három órában készülés holnapra, tantéma kidolgozás, a tegnap mégsem megcsinált ZH, meg a soros óráim, holnap tanítás, majd röplabda, majd haza, majd haza-haza, szombaton meg az evezés, szombat este otthoni barátokkal tali, de szerintem addigra pont végkimerülök... és így tovább...
de ha élni kell, akkor élni kell...
tk soros blogbejegyzése tök jó, bár azért felébredt bennem a gyerektigris... bár ebbe nem ugatok bele mégsem... vagy nem annyira...
jaj, néhány emaillel is adós vagyok, Timnek ma még mindenképp, a többit nem tudom, ha olvassátok, Dani és többiek, türelmet, itt vagytok a fejemben... és rengeteg mesélnivalóm van, fogok...
