avagy ne, a nap eseményeit? pár perce óvatosan megnéztem az indexet, a TV-t egyébként sem szoktam bekapcsolni, ma meg pláne, szóval kicsi gombóccal a gyomromba klikkeltem... talán titkon reméltem, hogy eltelhet a délelőtt zsidózás nélkül? hát nem... nem vagyok kíváncsi a részletekre, igaz ez sem a legoptimálisabb stratégia, sem elvben, sem praktikusan, mert mi van, ha békésen olvasgatásom majd a tüntetők molotov koktéljai zavarják meg, és én balga még a redőnyt sem engedtem le, elvben pedig a struccpolitika hamis önáltatás... becsukom a szemem, és azt hiszem nem látnak?
eszembe jut a szombat hajnal, a zsúfolt éjszakai járaton némileg egymáshoz és hozzám préselve egy lány -és egy fiú diskurált, a srác zsidózott, a lány türelmes kedves hangon próbálta meggyőzni, hogy ne... mindketten kissé részegek voltak, a lány mégis okosan érvelt, a fiú repetitív módon ismételgette a kliséit... a lány végül, mikor érvei fogyni látszottak, azt mondta, mondogatta: "soha nem tudhatod..."
ha a belvárosban laknék, már most félnék...
szívet és hazát nem cserélhetünk... pedig egyre gyakrabban lopakodik közel a kísértés...
