rendre kényszerít, kívül-belül, még a bioritmusom is visszarendezi, sokminden lehet ebben, a kihívás, a valahol mégis a helyemen, némi pánik, maximalizmus, de persze megint a kettőség, azt már eldöntöttem, hogy maradok többé-kevésbé a szakmámban, ha lehet az utolsó pillanatig, kell legyen ebben nekem mozgásterem, bár ez az annyi-minden rossz a hátamon megnehezíti a tisztán látást, a saját lehetőségeim és képességeim tisztán látását

nem utaztam el hétvégére, ahogy terveztem, és ígértem, mert péntek este ölembe hullt egy óriási adag rövid határidős munka, így most egészen bele kell feledkeznem Hotvátországba és Szerbiába... érdekes egyébként, bár

bár laza-kacsa hetet terveztem, filmekkel, sok-sok olvasással, regenerálódással, no meg angol tanulással, hát ezt most így buktam

jah, és itt van ez a furán kiírt másik álláspályázat, hétfőn elmegyek azért a tájékoztatóra, bár erős kételyeim vannak, hogy szeretnék-e vezetőként adománykérő levelekkel házalni, mondom, kifordult ez a világ már magából is...

tegnap elmentem Faludy-mese estre, hát igazán feelinges volt, azok a versek kerültek elő, amelyekben még ott lüktet a humor, az előadó a hátsó sorból úgy festett mint Woody Allen, időnként becsempészett egy-egy saját darabot, néha túlbeszélte, néha belebakizott, de voltak nagyon jól megragadott darabok, megfogott pillanatok... szerető hitvese rajongása pedig átjárta az egész termet, Ő árulta a belépőket, majdan gondoskodott a kabátokról, a Fehér egér c. versdalnál a nézőtérről tök jól bemondta azt a bizonyos négy sort, majd az utolsó dalnál végig táncolt a gyönyörű hastáncos lánnyal a színpadon... és folyamatosan ragyogott és rajongott...

egyedül voltam, azt hiszem minden nem rendhagyó talim előtt színre lép a nemzetbiztonság, és nem válogat a módszerekben, a lényeg, hogy még véletlenül se realizálódjon valami kis formabontó, kellemes, intellektuális meeting... (nem az én elméletem, v. barátom alkotása) óriási szerencse, hogy a barátaim esetében ez a módszer nem működik...

és megint összetörni látszik egy álom, most kivételesen nem az enyém, nekem pusztán hitet adott, hogy létezik, és mert számomra fontos a tulajdonosa, elszomorít, bár azt hiszem, azt érzem, ez azért még nincs összetörve, csak egy mérföldkő, némi pánikkal, és abban sem vagyok biztos, hogy nem p. menekül ki belőle, tudatalatt, érezvén, hogy inogni látszik az a bizonyos "upper hand"...