hazafelé bandukolva hirtelen elém toppant a gonosz, látni véltem, hogy az összes rontás oka a még lakásomban maradt dö féle hütő és tévéállvány...
mielőtt ezzel szembesültem volna, arra gondoltam, hogy dö tényleg bekaphatja, milyen végtelenül megalázó volt, amikor hónapokig nem nyúlt hozzám, közben titokban pornóoldalakat nézegetett a neten... már elköltözött, amikor ennek nyomait észrevettem a gépemen...
ez pedig onnan jutott az eszembe, hogy előjelekkel próbáltam ellátni a viszályára fordult életem, ergo abban a másik életben egy nagy rakás semmi volt, amit szakmailag működtem, most ez működni, élni látszik, akkor pénz volt ugyan érte, bár messze nem számolatlan, de a jelenleginél mindenképp több és biztosabb, akkor nőként nem léteztem, viszont az időt azt töltögette velem dö, aztán az új életben újra nő lettem, bár az időt nem töltögették velem... tehát ezen tűnödtem, hogy akkor most a fonákja avagy a viszálya jobb-e...
de még ezelőtt azon mélázgattam hogy így perspektíva nélkül képtelen vagyok spórolni, pedig most jobban kellene mint eddig bármikor, és abban a másik életemben ebben elég professzionálisan működtem, akkor volt jövőképem, most nincs, sok marék rom az van...
mert mindezek előtt megvettem a Jules és Jim-et (Truffaut), dvd-n, régi kedvenc filmem, anno még a film szakon írtam róla egy szemináriumdolgozatot, de azóta nem láttam, aztán vettem egy klassz zöld sálat az új kabátomhoz, azaz megint irreálisan úgy csináltam, mintha volna pénzem...
