el sem hiszem, de alig több, mint két napja még a Szigetközben ültem egy kenuban... isteni volt, a táj és a társaság is... a legnehezebb ezekről a magától értetődő, természetes dolgokról írni, pl. hogy mit jelent számomra a vízpart, az otthoni, és ez a majdnem otthoni táj, az egyiknek valóban minden zegzugát ismerem, ennek a másiknak kevésbé, de majdnem épp annyira otthon vagyok benne... kedves túravezetőm is mondott okosat, "először is magadnak kell megtanulnod nemet mondani, ez a legnehezebb", na igen...
a kutya tünemény, tegnap óriásit sétáltunk, már időnként levettem róla a pórázt, nem szaladt el, bár néha még igazán öntörvényű, mondanám, mint a gazdája... igaz a család beleizélt a harmóniába, mind1, erről most nem...
visszaérve jó sok netlevél várt, adott némi halovány életjelet óz, hát nem látom, hogy nagyon motivált lenne, elég röhejes, hogy ezek után még arra kér, én keressem, mert örülne... persze én is örülnék, de csak mert ilyen deviáns vagyok, hát majd meglátjuk, igazság szerint nem tudok mit kezdeni az ilyen félbevágott történetekkel...
és itt van még egy furcsa história, elmesélem... ha bírjátok cérnával...
nemrég, mint ahogy írtam is, átírtam az nlcafes párkeresős lapom némileg brutálabbra, gondoltam legyen ez az első szelekciós szűrő, azóta a sabloncsávók megkímélnek sablonleveleiktől... kb. egy hete kaptam egy levelet valakitől, akinek az adatlapja szinte teljesen kitöltetlen volt, viszont jó kis intellektuális levelet írt... képet nem küldött... most majd azt játszuk, hogy előre megbeszélt időpontban ott lesz valahol, ahol majd ül és olvas, én pedig odamehetek, megnézhetem, messziről, közelről... akárhogy... oda sem kell mennem... egyik legkedvesebb helyem jelölte meg, ill. sorolt fel többet, és jelöltem meg én, a szerelés, amiben lesz, teljesen oké, azt már leírta, persze él bennem a paranoia, hogy valamelyik ismerősöm szórakozik velem, tekintve, hogy a levelei hangvétele is pont olyan, mint szeretném, ezt pedig nem tudhatja, a blogomra pl. hálisten fogalma sincs, tehát ez egy kis apró e heti project, szinte tét nélkül, játékból, mondjuk tekintve a kirobbanó formám (negatív előjellel), kiváncsi leszek... majd mesélek...
ma voltam angolon, a tancsi csaj nagyon szimpatikus, egész jó lesz ez, menni fog, persze megint plusz sok-sok óra hetente, amit ide kell majd csoportosítanom, de megoldom...
tegnap, az utolsó pillanatban összehoztam egy motivációs levelet, elküldtem az önéletrajzommal együtt, hát... ez ügyben sem kergeteg hiú ábrándokat, azért csendben megjegyzem, legalább egy hiú ábránd realizálódhatna...
és megint a magány este, egyre intenzívebb ilyenkor a mehetnék... de ma nem megyek sehová, megpróbálom élvezni az itthon munkát, az van bőven, holnap hosszú napom lesz...
