köszi tk, okvetlen, jó volna, egyeztessünk mikor... ezt már józanul aligha lehet elviselni...

annyira röhejes, még mondtam is neki a telefonba, hogy nehogy ne legyen ott, meg ne merje csinálni mégegyszer meg ilyenek... erre persze értetlenkedett, már miért tenné, háthiszen épp most hívott azért, hogy találkozzunk... mondom skizobunkoszociofóbdepiskisgizdaésgyávais...

elmentem ma az állásinterjúra, sokkal jobb a hely, mint gondoltam, persze a R.-et nehéz lesz űberelni, azt hiszem... fura, ahogy látom az arcukon, és ez már nem először fordul elő, aki ismeri a szakmában a helyet, annak általában kikerekedik a szeme, amikor megtudja hol dolgoztam, amikor pedig hozzá teszem a nyolc évet leesik mellé az áluk is... ne, legalább ennyit profitálok abból a rengeteg szívásból... erről jut eszembe, írni is akartam róla

szerdán bent voltam az új helyen, amivel összevonták R. maradványait, a munkaügyi papírjaim miatt kellett, ahogy haladtam a folyosón, egyik teremben, szokásához híven nyitott ajtónál nyomta á, egy másik ajtóban pedig ott állt a híres ember rokona a, egyikőjük sem vett észre, vagy úgy csináltak, pontosabban á kifelé igen, mert megismerte a hangom, amikor elköszöntem a portástól, akkor már arrafelé bóklászott, a szemem sarkából láttam, ahogy odanézett... eljövőben újra végigreszketett rajtam ennek a tragédiája, nyolc évet dolgoztunk együtt, és most így sunnyogunk el egymás mellett... nem tudom megszokni...

szóval interjú, szerencsére, ha véletlen rám esne a választás, akkor is csak december 15., addig még annyi minden történhet...

ma hívtak a másik helyről is, küldik az anyagot hozzá, furán csinálják ezt, legalább már tudom melyik suli...

folyt köv