egészen jól haladok, de lassan ínhüvely-gyulladásom lesz, és már a szemüveg mögött is menetelnek a fáradtságkönnyek, így mára befejezem...
egészen feelinges meditációs zenével kísért esőkopogásban, teával, itthon, ami tulajdonképpen közben észrevétlen újra az otthonom lett, dolgozni, írni...
valahogy így képzelném mégis az életem, írás - így: megfizetve, némi történelem tanítás, pont úgy, és pont velük, heti 3-4 jó kis esti program, sok kultúrával, némi alkohollal vagy egyébbel, barátokkal persze, sok olvasás, a tv-ét viheti az ószeres, ill. nem, mégsem, mert a dvd-éket valahol meg kell nézni, szóval hatalmas fricska a kispolgáriságnak, ez azért mégiscsak énazonosabb
ámbár ma egy személyiségtesz bedobta a kulcsut, azt írta végül, nem tudja eldönteni, mi/ki is vagyok én... pedig nekem lassan már sikerül...
mégcsak azt sem mondhatom, hogy titkon remélem, hogy nem fogok örök szerelemre lobbanni e szingli-lét iránt...
úgy érzem ez a "similis" fejezet nagyon halkan betette a kaput, nem toporzékoltam, nem sírtam, csak tudomásul vettem... bár még mindig azt gondolom, hogy van, amiben az ember nem téved (kieg:+van amiben igen)
jó volt ma gy-vel, hihetetlen így félig kívülállóként hallgatni azt az annyimindent, mondom, csak félig, mert egészen soha nem leszek az... jó nagy részét hagytam ott a szívemnek, még akkor is, ha az, mivel senki nem nyúlt utána, vagy alig, darabokra tört már félúton.... nah de a lényeg: megerősített benne, hogy jól döntöttem, persze ebben az egyben eddig is biztos voltam, és persze végignevetgélek egy jó kis r.-ós/es storyt, de tökéletesen átérzem, és ....
szombat óta ide szeretnék linkelni egy részletet, F. Gy. egyetlen szerelme c. Faludy versből, áthallások nélkül, egészen egyszerűen majdnem zseniálisan adta elő Sipos M., én közben halálra röhögtem magam, az egészet nem másolom ide, a többi versszak más nőkről, más szitukról szól, ez valahol a közepén, pontosabban a második versszak, no de nézzük, máris túlbeszéltem...
A másodikat Mettának hívták. Porcelán arca
nem árulta el soha, mire vágyik
s haja oly szőke volt, hogy meggyújthatták volna rajta
a firenzei dóm összes gyertyáit.
Az első este kávéházban ültek, egymástól diszkréten távol
az asztal két oldalán. Szemben fényreklám szaladt
s így társalogtak Einsteinről és Zoláról
a Kurfürstendamm lámpái alatt.
És Metta ásított: „Ez a szerelem is éppen
úgy kezdődik, mint minden szerelem;
most két hétig Einsteinről beszélsz nékem
és két hét múlva lefekszel velem.”
Majd hozzátette: „De mi volna, ha most mindjárt lefeküdnénk?”
F. Gy. a pincért hívta, hogy fizet
s hazamentek. S Metta oly könnyedén s kecsesen
tette le az ágyra és nyújtotta át testét,
mint ahogy az előbbi pincér hozott három pohár vizet
ezüsttálcán. És aztán egy fél évig
cigarettáit ő gyújtotta meg
és minden este puncsot főzött néki
s szép német teste néki volt meleg.
A Zoo alatt, a villanyóra mellett
találkoztak, fél nyolckor. Minden este.
De egy nap F. Gy. nem ment oda többet
és aztán mindjárt, mindjárt elfeledte."
köszi harakiri, és most szándékosan nem vesztegtek rá többet, dö-re, mármint, mert már ennyi is sok volt, igazad van...
