ma is határozott derű, akárcsak tegnap, ámbár a tegnapit egy jó kis telefonbeszélgetés anyámmal taccsra vágta (pedig a kutyát még nem is tudja), a szokásosnál is jobban, mert kivételesen nem kezdtem el vele veszekedni, így viszont bennem maradt... aztán végül oks lett minden, meg kellemes... ahogy a reggel is...
kutyával minden oké, már csak a virágföld szétszórásról kell leszoktatnom, nevelés folyamatban, és kezdem megszeretni, asszem ez viszonos, mert már megint itt fekszik a gépnél a lábamnál, pedig itt nincs is szőnyeg, csak parketta
a munkaügyi helyzetem ellenben egyre jobban aggaszt... hullámokban tör rám a pánik, racionálisan nem tudom elképzelni, hogy ne legyen megoldás, nyilván lesz, szerencsére még mindig van pár hónap előnyöm, mondjuk az segítene, ha szüleim a folyamatos pánik, rinya ill. az értelmetlen és igazságtalan ostrozás helyett mellettem állnának...
egyéb ügyben várom türelmesen, hogy hasonló kikopjon belőlem, ... kopik...
