Drága Sárga! Ne szokj le rólam! A kommentjeid nélkül félkarú(szemű) félblogger volnék. Két napja pl., a hosszú sporthelyett sör hozzászólásod nyomán megfogadtam, 2008-ban is tartozkodom a nem helyiértéken kezelt kompromisszumoktól... Nem megyek magam alá sem munkában, sem szerelemben, sem pedig a családommal kapcsolatban. Nem árt ezt néha tudatosítani. Persze a racionalizálás sem mindig elég... Egyébiránt hol találnálak? Már amennyiben keresnélek?

Tegnap a lépcsőn felfelé kullogva azonnal kommentáltam saját irracionalitásom. Pontosan tudtam, már ott a Blahánál tudtam 23 nappal ezelőtt, hogy megint a rejtőzködő-ellenálló project következik, és azt is tudtam, hogy ebben én nem fogom megakadályozni, nem fogok utána menni, annyira azért nem beteg, el tudja dönteni... Ma már pontosan tudom azt is, nem kellett volna akkor ottmaradnom... Több önbecsülés maradt volna. Vagy maradni, de nem vinni többet bele, mint egy normális szeretői kontaktba, persze az meg Őt billentette volna ki... Bár Őt szerintem az összes lehetséges forgatókönyv kibillentette volna... Így viszont már csak egyetlen hasznavehető forgatókönyv maradt. A felejtő...

Ez egy működőképes forgatókönyv. Egészen jól vagyok. Tegnap meglepve vettem észre, hogy már 16h, és még mindig világos van odakint... Most kissé kevesebb a meló, végre van időm olvasni, mozizni, barátozni. Kifejezetten örülök annak, hogy nem tavaly ilyenkor van éppen. Meg egyáltalán. Olyan, mintha nemrég ébredtem volna egy hosszú, rossz álomból. Mássá vált a világ sziluettje. Más színű az utca, a villamos... Ez is valami.

Szóval sárga, lécci maradj..........