vonz/a/lom

a lány áll az útkereszteződés közepén, kora este, tavasz közeledtét idéző szagok, illatok, búcsúzkodik baráttól el, jaj, a bérlet, jut eszébe hirtelen, jé tényleg, nyúl a barát a zsebébe bele, húzza ki, bérlet szélén színes üzi cetli, hajrával és smile-val, meg egy monogrammal, jé, de teli van vele ám az asztalom, mindenki hordja oda Neked, és teli vannak így cetlizve, túlzol, nem hiszem, mondja a lány, bár egy példány a kezében ékes bizonyítékként, és akkor menthetetlen sírva fakad, a meghatódságtól attól...