az imént megszólalt a kaputelefon, de a vonalban senki, először, másodszor, aztán harmadszor sem... összeráncolt homlokom mögött az egyetlen racionális magyarázat, naná, hogy Ő, ki más volna (nyilván virágcsokorral és a bőrőndjeivel:)... két mp. múlva már a lépcsőházban rohanok lefelé, abszolut rekord, négy emelet, de a félemelet környékén utolérem saját magam, Te nem vagy normális, sóhajtom, azért lekaffogok a maradék 12 lépcsőn, szomorú csend, kint és bent is, még egy nyamvadt szórólapos sem,

halucináció

visszaérve azért megnézem még a szekrényben, a kávés csészében, meg a szőnyeg alatt...