Kicsit félretéve az Utazások Erotikában-t (Vámos Miklós) kiolvastam a Hatlábú-t (Bacher Iván), hogy mentálisan is méltóképpen készüljek önnön hatlábúvá válásomra. Jó volt. Szórakoztató, gördülékeny, kedves... Befejezvén visszatértem Vámos Miklóshoz. Ennek lassan két napja már. És fura dolgok történnek. Először azt hittem, csak véletlen. Másodjára összeráncoltam a homlokom és eltűnődtem. Harmadjára hosszabb analízisbe kezdtem. Történik ugyanis, hogy az Utazások Erotikában-t olvasva rendre azt hiszem, hogy még a Hatlábú-ban járok, hogy még mindig Bachert olvasok. Az imént már hosszassan meg kellett állnom, és tisztázni, hogy ki-kivel van, hogy ez nem az az élet, Ő nem a Klétkás feleség, anya, apa stb... Elsőre persze azt hittem, meglágyult az elmém. Nehogymá, hogy két ilyen soft irodalmat ne tudjak megkülönböztetni. És pont ez az. Mondhatni heuréka. Nyilván tökre hasonló a két toll. Mindkettő valamiféle dokumentarista történetmesélés, nagyon hasonló eszköztárral. Puff Neked individuum.

Könyörgöm, csak egy cseppnyivel több fűszert. Bele az életbe. Meg a sorok közé.