és a vers:
sál
szélcsendben bőrödre
hamuzott várakozás
vagyok garabonciás
apró batyuval
a batyuban hamuban sült
emlék átázik lassan mert
hatalmas szegek esnek
nincs esőkabátom sem
az égen meg felhő
nincs csak valami
sötét szurok
a szférák határán
hétmérföldes csizmát rendelek
a hálón katalógusból
választom ki melyik leginkább
mint asztal alatt talpad érintése
a kesztyűm bélése pedig
a tenyered bár már rég nem fagy
de hordom hogy fájjon vagy ne
nem tudom hangod néma kötőtű
így nem lesz kész soha
az a sál amit sosem ígértem
a csendtől egyre lyukasabb
a szívem de hogy meg ne
fázz mégis kötöm tovább
a sálat amit sosem kértél
és amit én sosem ígértem
