vasárnaptól új időszámítás: anyukám végre elismeri, hogy valami bűzlik a MÁV-nál, ebben nekem már benne vagy több tucat bosszúságom, neki mindezek végighallgatása, meg egy nem használt, de szívébe belevésett vasútforgalmi végzettség, védte is a mundér becsületét, még a múlt héten is, töretlen és szakadatlan, szóval vagy hallgatagon, no de vasárnap:
mostanság az én szülővárosomból rendre falura indulnak az emberek, daft az ellenkező irányba, hogy ott szálljanak vonatra, mert gyorsabb az úgy, meg nem kell átszállni egy másik városban, talán még ülőhely is akad, igaz pótdíjas így az út, de mégsem helyjegyes, nemzetközi gyors, már amennyiben valaki vonatsznob, és ha másért nem, hát ezért
az állomás falu tehát, le is küldenek 10-15 pótjegyet a pénztárba, csak úgy exhas, digitalice, a tizenhatodiktól hiába a hiába, tárja széjjel kezét pénztárosnő, érti a fából vaskarikát, hiszen nem helyjegy, a vonat rendszerint nincs telve, ülőhely dögivel, ha mégsem, ki nem sz*ja le manapság, bíztat írjunk bele panaszkönyvbe, meg majd vegyünk a kalauznál, kalauz persze 500.- bünti ellenében kiállítja, nem derül ki, érti-e a problematikát, szelíden elmagyarázza, hogy halvány gőzük nincs, mennyi külföldi utas lesz a vonaton, így attól függ, illetékes elvtárs miként ébred, aludt, szerelmeskedett aznap, küld kiadható jegyeket a faluba... egyébként is, örüljünk, hogy felszállhatunk, véli, hiszen nemzetközi gyors
oka mondom, akkor talán így 13 év rendszeres vonatozások után én elköszönnék a cégtől, átpártolnék egyéb közlekedési eszközre, buszra, lovaskocsira, stoppolásra...
anyukám pedig, aki most pont szem -és fültanúja volt annak, amit eddig csak szekunder forrásból tőlem, és amit annyira logikátlannak és nonszensznek talált, hogy józan ésszel el sem hitt, mindenféle lázadásra szítt, miközben a táskám mellettünk cipelő apukám merengve megjegyzi, hát most már aztán senki nem győzi meg arről, hogy a MÁV-ot nem szánt szándékkal teszik tönkre...
