vonz/a/lom

Persze megint reggel lett, mire elaludtam, és vagy 14h, mire kikecmeregtem az ágyamból. De aztán ment mindem, majdnem mint a karikacsapás. Na jó, a lendület még nem a régi, de alakul. Este egy igazán jó találkozás, beszélgetés Gy.-vel, itt, nálam. Holnap délelőtt újabb…

péntek óta nem ittam... és most az történik, hogy lassan áttetszővé józanodva az összes démon a húsomba vájja a körmét... kimászok magamból és próbálom kívülről szemlélni a jelenséget, félelmetes... elolvashatom ezerszer szakkönyvekben, elmesélhetik mások, ilyen…

Az iménti a tudat, a tudatosság nagyon helyes bejegyzése volt. A felszín, miközben a lelkem sajog, vérzik, sikít, és karmol... Őszinteség. Sárga lábú sokfejű kigyó. Közben távolból a nyikorgó vagonok. Próbáljak meg hinni a négykézláb másztam-ban?…

Két órája még mintha álmos lettem volna. Hát nem. A bioritmus ugye... De ha már így, akkor jöjjön a grafománia, a gondolatok úgyis, és kivételesen kéretlenül itt toporognak. (És nem hagynak aludni.)Holnaptól, pontosabban mától, munka. Komoly és sok. Ergo véget ért eddigi…

 esikszóljon ma másrólkopog a párkányonlegyen ma máshogy szépkócosra fésül a szélrádhajolok esőszagúfarzsebből hátamra ragasztottragaszthatatlantündérszárnyakonőrült kirándulásaz éjszakával kergetőzőlegbátrabb csillagonén rímmel fekszem sreggelre megfestema bőrig…

2007. augusztus 12. Befejeztem a Klétkát. Vasárnap van, alig múlt dél, odakint esik. Egész pontosan szemerkél. Van abban valami sorsszerszerűség ahogy a könyvek rámtalálnak. Ahogy az emberek is. Amikor levettem a polcról, helyesebben az állványról nem a fülre írtat olvastam el, nem…

 Ülsz a fürdőszobában, ami nem a sajátod, miután belehánytál az ágyba, ami szintén nem a sajátod, tehát ülsz ott, és csendben megadod magad a sorsodnak. Meg a saját hülyeségednek. Közben elég pocsékul vagy, bár azért rimánkodsz, hogy ennél rosszabb ne legyen, mert már…

Tegnapelőtt éjszakai ámokfutásomért sorry, leginkább magamtól, mert kishíján agyoncsaptam vele a koncertélményt, többek között. Ellenben tegnap a kimondott szavak máglyája újra bizonyosságot nyert, annak jó értelmében. Akkor is, ha a történet nincs tele színes lufikkal és…

próbálok visszakapaszkodni abba a néhány órával ezelőttibe, a zene, a zene, a zene, és menni kéne, és valaki mondja meg, és meg akarom találni.... és ha senki nincs ki elringasson... és... és.... és... nem tudom, ill. tudom, de az utat épp az előbb szedték fel előttem vagy…

Lassan visszaosonok a hétköznapokba. De csak módjával. Futás, munka, háztartás, rendes vacsi készítés stb... A futás az pl. baromi jól ment. A Városliget pedig teljesen alkalmas terep. Az ember elbámészkodik közben, irigyli a kéz -a kézben szerelmespárokat, meg a kutya…

 David Lynch estét terveztem magamnak, az összes kellék adott volt, beszereztem, lehűtöttem, odakészítettem, és minden, amit csak akarsz, akartam, de csak nem bírt bennem a rontó lélek, és addig ficánkolt, amíg össze nem hoztam magamnak egy majdnem igazi,…

A lelkem belesajgott a futásba. Mert az a hülye asszociatív bázis a fejemben... Eleinte kerestem a kezemen az óráját. Általában kölcsönkértem a futáshoz. A lakáskulccsal szerencsétlenkedtem egy sort, mire el tudtam tenni. És egyáltalán. Teljesen irracionális módon elkezdtem…

Holnap elmegyek futni. Újrakezdem, vagy folytatom. Keresek egy másik utat. Már tudom is, hogy hol. Próba cseresznye. A szokásos régin nem volna erőm. De nem is erőltetném. Tehát: futás. És ezzel talán segítek egy kicsit annak a fránya egyensúlynak, hogy ne hagyjon naponta…

földbe vízbe égbe gyökerezett lélekkel   én félig szít cigaretta te a legszebb füst illata   vagy fordítva   tenger medrében patak kavicsa alatt sodrásban szélcsendben én a te bőröd tiéd a levedlett kígyók meztelensége fázom a napsütésben félek a felhőkből tákolt szigeten lakatlan…

Bevásárlás. A piák már tök egyértelműen ugrálnak a kosaramba. A kajáknál hosszan elidőzöm. Nem tudom megmondani, mi az, amit meg bírnék enni. Megint, vagy azóta, alig-alig eszem. Na jó, akkor ínyenckedés. De Kinder Maxi King elfogyott, akkor legyen gumicukor... Atyaég. Vonszolom…

I. égbe szegezett lábbal most volna erőm keresztül a városon a ligetben bokáig ősz II. viszlek magammal fejem vállgödrödben küszöböd a legszebb oldalon kihajtott könyv