Persze megint reggel lett, mire elaludtam, és vagy 14h, mire kikecmeregtem az ágyamból. De aztán ment mindem, majdnem mint a karikacsapás. Na jó, a lendület még nem a régi, de alakul. Este egy igazán jó találkozás, beszélgetés Gy.-vel, itt, nálam. Holnap délelőtt újabb vendég, kicsit rázós lesz, de legalább erőszakot teszek a bioritmusomon.
Tegnap éjjel sok egyéb mellett és miatt azért is masszívan vérzett a szívem, hogy nem heveredhetek le, bohémkodástól, tánctól, és másegyébtól elcsigázott testtel az utolsó, ülős koncertre (Sziámi) B.-nek nem tetszett ugyan, más infóm meg nincs a dologról, de azt hiszem kibírtam volna... Na igen, azok a boldog szép napok...
Főztem is, jelentem alásan. Sőt mi több, kajáltam is. Meg takarítottam. És mostam. A főzésről jut eszembe, még mindig elfelejtettem pótolni a stratégiailag fontos edényeim, amit Döme véletlen elvitt magával. Kicsit banális, hogy új nő most abban főzi neki a paprikáskrumplit, amit én valszin. sohamár. Neki persze, hogy sohamár, de úgy általában is azt hiszem sohamár. Paprikáskrumplit.
