esik
szóljon ma másról
kopog a párkányon
legyen ma máshogy szép
kócosra fésül a szél
rádhajolok esőszagú
farzsebből
hátamra ragasztott
ragaszthatatlan
tündérszárnyakon
őrült kirándulás
az éjszakával
kergetőző
legbátrabb csillagon
én rímmel fekszem s
reggelre megfestem
a bőrig ázott
a tücskök énekét
ám szívünk míg
szívunk
sánta szellemkabátban
álarcosbálba
indul nélkülünk
