A lelkem belesajgott a futásba. Mert az a hülye asszociatív bázis a fejemben... Eleinte kerestem a kezemen az óráját. Általában kölcsönkértem a futáshoz. A lakáskulccsal szerencsétlenkedtem egy sort, mire el tudtam tenni. És egyáltalán. Teljesen irracionális módon elkezdtem bömbölni a Városliget közepén. Jól belehajráztam, elmúlt. De a hangulat nem. Este gondoltam megfejelem valami jó kis mozival, elmentem dvd-t venni. Betty Blue, rendezői változat... Avégzet nyomta a kezembe, nyilván. Tudtam miről van szó, olvastam róla, de ami még lényegesebb, Mónikának a kedvence, sokat dumált róla. Így egy kicsit Ő is volt a lány, meg egy kicsit én is, már amilyen lennék, ha nem volnék ilyen kurvára fegyelmezett a nap 24 órájában. A dramaturgiája nagyon... Mindig lenyűgöz, ha ilyen szépen sikerül kibontani, felépíteni egy filmben a történetet meg a karaktereket. Nem ül le, nincs benne ide-oda rángató hullámvasút... Az elején diszkréten hellyel kínál a leghátsó sor szélén, aztán az első sorban ébredsz... Egyébként rendesen gyomorszájon vágott. Tehát a szerelem mibenléte, MIbenLÉte, vagy NEMléte... Na igen.
MIbenLÉT
2007.08.05. 01:30 | .hajtűkanyar | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vonz-a-lom.blog.hu/api/trackback/id/tr87132515
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
