Bevásárlás. A piák már tök egyértelműen ugrálnak a kosaramba. A kajáknál hosszan elidőzöm. Nem tudom megmondani, mi az, amit meg bírnék enni. Megint, vagy azóta, alig-alig eszem. Na jó, akkor ínyenckedés. De Kinder Maxi King elfogyott, akkor legyen gumicukor... Atyaég.
Vonszolom haza a cuccot. Eszembe jut Robi. Hétvégén kérdezte, mi a franc történne, ha egy estét ivás nélkül töltenék. Egyébként komolyan aggódik, elég gyakran szóba hozta a témát. Tekintve, hogy a kérdés felvetésénél mindketten félrészegek voltunk, nagyon nem agyaltam a válaszon. Most viszont eszembe jutott.
Azt hiszem, az van, hogy teljesen józanul nem tudnám elviselni ezt a világot. Élhetetlen. Egyre jobban kicsomagolom magam a hazugságból, annál inkább az. Míg Dömével éltem, majdnem teljes kompatibilitást mutattam a világgal. Meló, félre -és elkommunikálások, saját szarban hempergés, akár csoportosan, házvezetés, este Barátok közt, hírek minden mennyiségben, néha lélektelen rutinölelés, az is egyre kevesebb, és egyre rutinabb etc. etc.
Most pedig lassan be -ill. visszalopóznak az életembe azok a csodák, amiket nem nagyon tudok a hétköznapokra váltani. Na jó, majd valahogy összehangolom. Kénytelen leszek. Egyelőre hagyom, had öleljenek... Olyan jó.
Régen volt már, hogy a városban bóklászva egymás után jöjjenek a képek. A költői képek, vagy mik. Persze félig a levegőben lógva, mint tegnap is. A Városligetben sétálva, tényleg bokáig falevélben, júliusban. És tényleg földbe, vízbe, levegőbe gyökerezett lábbal, lélekkel... Arra gondolok, ez annyira jó, még így is annyira, hogy bár maradna így, és jön a kép a legszebb oldalon kihajtott könyvről, és azonnal az asszociáció, küszöböd. Hazahozom őket, fejben, és igen, következik a csúnya, hosszú farigcsa. Mert valahogy még nem vagyok kész, hogy teljesen körbefonjon, nem enged még bennem valami, hogy vigye tovább magát, a maga útján a vers...
Ma egy igazi takarítás. Ablakpucolással. Közben elnéztem az otthonom, arra gondoltam, most már lassan tényleg én leszek, vagyis egyek leszünk. Milyen különös, amíg Döme itt volt, ezt nem éreztem... Jó.
TV bazira nem megy, továbbra sem. Zene-zene-zene. Így este különösen élénk vagyok. Most még majdnem boldog is. Lassan kiveszem a fagyasztóból a gint és tonicot (most azt is vettem, meg bort, meg vodkát is), aztán jöhet az éjszaka...
