vonz/a/lom

tegnap este itt volt egy barátom, nekem is, kutyának is nagyon jó volt, igazi relax, megnyugvás, feloldódás, bazira hiányzik az olyanokkal való időtöltés, akikkel ezer éve ismerjük egymást, ahol nincs vagy csak minima a szerep, szóval hiányoznak a barátok, az a kevés, aki maradt...…

vagy végtelenül szenzibilis vagyok és átragadt rám a kutya bánata, vagy nemtom, de nem kicsi itt a rosszkedv, nem mintha ritkaságszámba menne ez mostanában, de erre most spec. nem számítottamnyitok egy bort, és szép komótosan lezsibbasztom az agyam, hátha az…

kutyás lettem, de most már tényleg, lakásban kutyás, két órával ezelőtt hagyták itt a gazdái, most itt ül az ölemben, 1,5 éves, remélem tényleg szobatiszta, mert az első kaland az volt, hogy a parkettára kakált, a második pedig, hogy mikor levittem, az utolsó pillanatban…

megható, röhejes, komikus, tökmindegy, nem számít, de mégis, szóval telefon csörög, én felvesz, benne hajdan volt szeretőféle, mondja azért hív, mert ma este ha ráérek, átmehetnék vagy átjönne, agyamban vigyorog a sátán, jaj, de helyes, biztos ül nagy téli…

Kicsit félretéve az Utazások Erotikában-t (Vámos Miklós) kiolvastam a Hatlábú-t (Bacher Iván), hogy mentálisan is méltóképpen készüljek önnön hatlábúvá válásomra. Jó volt. Szórakoztató, gördülékeny, kedves... Befejezvén visszatértem Vámos Miklóshoz. Ennek…

a lány áll az útkereszteződés közepén, kora este, tavasz közeledtét idéző szagok, illatok, búcsúzkodik baráttól el, jaj, a bérlet, jut eszébe hirtelen, jé tényleg, nyúl a barát a zsebébe bele, húzza ki, bérlet szélén színes üzi cetli, hajrával és smile-val, meg egy…

vasárnaptól új időszámítás: anyukám végre elismeri, hogy valami bűzlik a MÁV-nál, ebben nekem már benne vagy több tucat bosszúságom, neki mindezek végighallgatása, meg egy nem használt, de szívébe belevésett vasútforgalmi végzettség, védte is a mundér becsületét, még a…

a színek, a nevetések, az összenézések, a hülyetalpad a hülyeasztalalatt, a hülyehangod, a futrinka utca mindenestül, mindenkistül, szomorúvasárnapostul hiányzik, kezd szöget verni bennem a sejtelem, talán mégis a lábtörlőség, mert e végtelenített nihilnek sem értelme sem…

még mindig szarul vok... vagy emiatt vagy egyébként is, azt hiszem beköszönni látszik az igazi depresszió, sem írni, sem beszélni nem bírok... még telefonálni sem... lemondtam minden lehetséges talit, és nem provokálok egyet sem... ülök, és várom, hogy elmúljon... de nem múlik,…