vonz/a/lom

Varró Dániel: Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson"Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson valahogy mégis elfelejteni;leírod, aláhúzod, kiragasztod,szamárfülecskét hajtogatsz neki,kisimítod, odateszed a székreaz ágy mellé, hogy szem elôtt legyen,leülsz, kötsz egy csomót a…

nyamvad vasárnap, szomorú, nyilván hazudik, és én három pillanatból kettőben elhiszem, a kutya egyébként bámulatos módon igazodik a hangulatomhoz, így ma duplikált orrlógatás, mondjuk Ő nem iszik, idogál... csak én... és Ő nem is olvas, olvasgat, csak én... és nyilván Őt nem…

a még zsenge békét a lelkemben egy éjszakai telefonhívás és egy különös hír kóróvá szárította... nehéz tudatosan gyilkolni a hiányt, és nem akarok - mert értelme nulla - teóriákat gyártani, hogy az ember kit hív fel, és kit nem éjszaka részegen, vagy nem részegen, ámbár…

ma is határozott derű, akárcsak tegnap, ámbár a tegnapit egy jó kis telefonbeszélgetés anyámmal taccsra vágta (pedig a kutyát még nem is tudja), a szokásosnál is jobban, mert kivételesen nem kezdtem el vele veszekedni, így viszont bennem maradt...…

néhány napja nem írtam, mert:1) szarakodik a netem2) bűnös gondolatok motoszkáltak a fejemben a kutyával kapcsolatbana kettes pontról bővebben: borzasztóan szorongtam, talán néha még ma is, hogy jól döntöttem-e, hogy elhoztam a kutyát, hogy tudok-e én lakásban-kutyássá válni,…