vonz/a/lom

most, hogy már a múlt ott kering valahol a főváros bűzlő csatornarendszerében, néha menekülni próbál majd, de bízzunk benne, hogy a főpolgi megbízhatóan rögzítette az összes csatornafedelet, nah, nem azért, hogy az elbaszott félig zárt ölelések újra kimásszanak a napfényre,…

és a semmi, pedig a semmi, se nem több, se nem kevesebb... még csak nem is a bánat tengere a még csak nem is végtelen történetből és még csak bele sem lehet halnimert már meghalt bennem valami, mielőtt a talpamhoz ért, pontosabban abban a pillanatban...így megy ez, mondaná…

a mai, ill. a tegnapi nap tanulsága: a kevesebb néha több, sőt... nem is olyan néhaoké, közhely ez is, számtalanszor hallod, használod, de nem érted igazán, csak a felszínén csapkodó hullámokat, aztán járatlan útra tévedsz, kipróbálod, hogy lásd és érezd a…

az alvás és az evés, két jó kis lakmusza a léleknek, nos e két indikátor változatlan riadót fúj... az evésre próbálok tudatosan figyelni, megdöbbentő az a minimál mennyiség, amin mostanság élek, nem mintha nem szeretnék enni, igenis szeretek, egyedül viszont nem tudok, valahogy…

tart, hogy egész jól vagyok, kerek-egész, persze ahogy telnek az órák, egyre hangosabb a rettegés, mikor csap be valami menykő és barmolja szét, de nem fogja, mert mi, (=én és én) most egész jól összetalálkoztunk, tehát nem volna könnyű dolga e menykőnek, persze tudjuk már,…

ki akarok szállni", gondoltam még jó sokszor tegnap délelőtt, alig 3-4 órányi nyugtalan alvás után, felkavart lélekkel, aztán tegnap estére újra összetalálkoztam saját körvonalaimmal, túl sok most a tabu, de mind1 is, a fontos úgysem a történet...alig várom, hogy végre…