megjött az új hűtő, és persze itt van még a régi is... pillanatnyilag elég kétségbeesetten ülök itt, és próbálom kitalálni, hogyan tudnék két hűtővel, még ha ideiglenesen is, de együtt élni,

a régi hűtő tulajdonosának még a hét elején jeleztem a projectet, nem válaszolt, írhatnék újra, de attól, hogy kommunikáljunk, még jobban rettegek, mint a két hűtővel való együttéléstől...

so a tegnap este: ugyan tömegnek álcázni magam nem sikerült, de nem is szorongtam emiatt, úgyhogy all right, plusz valóban klassz volt, a FolkRoll (vagy nem tudom hogy írják) is, meg ami miatt tulképp elmentem, a Rosco Hifs is. Sajna a hangosítás miatt nem nagyon sikerült lekövetnem a szöveget, de akkor is bazi jó zene ez, és az énekesnő, Laura hangja is teljesen lebilincselt, jah, meg mint jelenség is, bandiról mindezt meg már tudtuk, szóval élveztem, nah...

és persze megint eszembe jutott, hogy ez mennyire jó, az alkotás mármint, és mennyire jó volna már kikeveredni ebből a hiábavalóságból, amit itt énblog címke alatt művelek, és végre valóban alkotni, írni konkrétan, mert sajna egy hegedűvel nem nagyon tudnék mit kezdeni...

de visszatérve a való világba: továbbra is két hűtőt látok a hátam mögött, nemsokára érkezik Zé, elszállásolást kért barát, pakolni kellene, bevásárolni, lépcsőházat takarítani, ami mostanság kilátástalan küzdelemnek tűnik, aztán hangolodni az estére, és valahogy kidumálni, hogy Zé ne sértődjön halálra hogy itthon hagyom egyedül este...