néha jó, ha az ember rokon lelkek közé keveredik, este átmentem bp-hez, hosszadalmas és kínkeserves készülődés, hezita, menjek-maradjak után legyőztem a soros pénteki minek is élek hangulatot miután ragasztottam még néhány szárnyat a hülye lábtörlőre, áh, full gáz, de ezt hagyjuk is, szóval megfogtam egy furmint nyakát és elindultam a futrinka utcába

gábort is otthon találtam, félrokkantan, de azért sokkal jobb színben, mint gondoltam volna (ha gondoltam volna), a múltkori nagy hármas közös berugás azt hiszem mégsem volt tévedés, nem mintha szemernyi kétségem lett volna, itt mindenki mindenkire hasonlít, meg is beszéltük gyorsan az életet, iwiw-en kukkolásról, igenekről, nemekről, másik nemről, kellő és pont ugyanannyi öniróniával, nah erről eszembe is jutottak hazafelé az én nemeim, pontosabban amiket én kaptam mondjuk az elmúlt egy évben, amit én adtam, azokra most inkább nem gondolnék, azt hiszem egyik sem volt túl elegáns... szóval az én (kaptam) nemeim: hoztam egy döntést, beszélnünk kell, annak azért nagyon örülök, hogy nem vagy belém szerelmes... mindenkinek a fantáziájára bízom, melyiket ki mondta

so, jó volna megismételni azt a hármas nagy berugást... újra és újra megdöbbenek, valóban mennyire együtt gondolkodunk, és én ezt spec szeretem, nagyon nagyon szeretem...

felmásztam lábat lóbálni a már lakatlan szoba galériájába, és próbáltam spiritula elbúcsúzni a futrinka utcától, hasonló már elköltözött, bp és gábor pedig a hétvégén, talán még átmegyek segíteni, talán nem, biztos ami biztos gondoltam, hát... jah... de szép is volt...

későn indultunk, az összes kedvenc helyünk dugig volt, ki is józanodtunk annyira, hogy mi Judittal éjfélkor inkább hazafelé vettük az irányt


/nagyon köszönöm a kutyás kommenteket, majd mesélek még erről, úgy talán kicsit árnyaltabb lesz a kép... /