Truffaut, Szomszéd szeretők, szeretem, (mer én majdmindig mindenben monomán, lassan megvan az egész Truffaut gyűjtemény), de tényleg jó, avagy lyo, ahogy dö írná, szóval lyo ez a folyamatos tánc a pengeélen, a sistergésig visszafojtott szenvedély, a jó vonalvezetésű dráma, a fel nem fedett titkok pl. , most jöt eszembe, az Ártatlanság kora-t (Scorsese) is pont ezért szeretem, és pont emiatt nem tetszett a Szerelem kolera idején... mert ott aztán csúcson a túlömlengés és verbalizálás, én inkább megélem és nem túldumálom, persze ehhez nehéz jó partnert találni, azt hiszem, páncélos ezt tökéletesen értette, milyen kár, hogy olyan kevés az igazi varázsló...
zé elment délután, engem rág tovább a depresszió, kutyás pasival is lemondtam a randit, a pasi oké, én nem vagyok oké, ill. nem tudok mit kezdeni egy többé-kevésbé normális pasival, még pontosabban, nagyon magas az ingerküszöböm, pl. intelligencia és őrültség terén, egészen titkos recept ez... és nem agyban dől el, sajnos...
tegnap tudtam meg, hogy gábort a múlt héten kirabolták és nagyon megverték, felhívtam, úgyis restanciám volt a két héttel ezelőtti elsunnyogott válaszért (ebben is hasonlítok hasonlóhoz:))) szóval felhívtam, csavarok a vállában, kivert fogak stb., és történt mindez egy hétköznap éjfélkor az Oktogonnál... :(((
lassan körbeér az év, és körbeérek én is magam körül, talán nem ugyanoda, hanem ugyanannak egy magasabb szférájába, hiányzik dö, nem tudom meddig lesz így, hogy ne teljen el nap, hogy minima 50x ne botlanék bele egy közös emlékbe, és a sohatöbbé döbbenetébe, aztán ott van hasonló, akiről még mindig nem tudok másképp gondolkodni, és talán így lesz ez az idők végezetéig, nyilván ez a karmám, csak még az értelmét nem látom, mi az üzenete annak a számegyenesnek, ahol a nullpont tulajdonképpen a végtelen, és fordítva, egyébként ma pont két hónapja, hogy dö itt volt a hütőjért és utána magához ölelt az a mesebeli éjszaka a futrinka utcában
so, hát így állunk... vajon mennyit kell inni a felejtéshez?
