vonz/a/lom

nem volt fényforrás a vonaton... nem tudtam olvasni... egész nap erre vártam, hogy befejezzem végre A danadia-t... fűtés sem volt, bár nemzetközi gyors, pótjegyes, szegény lelkiismeretes kalauz majdnem belepusztult a szégyenbe és a szorongásba... pedig nem akarta senki…

Bajtai András: A legnehezebbÚgy képzeltem, hogy könnyű lesz.Csak annyit mondok majd, hogyez az évszak is véget ért, ahogyanelfogyott a fény, elfogytak a falak.Azt reméltem, hogy könnyű lesz.Kisétálok majd, mint egy boltból,és akkor meglátom, hogy akikeddig az erkélyen álltak,…

hát, sosem mondtam, hogy könnyű eset vagyok... bár... megint nem készültem, fejben mármint, pontosan tudhattam volna, ha rákészülök legalább útban odafelé és játéknak tekintem, akkor simán előadom a ledér hetérát, viszont óvatlan voltam, és saját magam érkeztem meg, aztán…

aztán letörik még egy, és még egy, nagynéha visszanő valami, valami halovány utánzat, mint a fogpótlás, vagy még annyi sem, a hiány az nagyon komoly dolog, nem illik vele viccelni, egyik kollégámat pl. a hét elején fallabdázás közben a labda pofán csapta, és letört az egyik…

gondolat: imént a szokásos kedvenc-blog körút, Csernus blogján, a Nő c. könyv kapcsán Nádor Péter írása... kirázott a hideg, mert mint derült égből az a bizonyos, megértettem valamit, de úgy istenigazából a zsigerekig... a felelősségről, vica-versa... fontos…

a kispolgári énem már félholt, eljött az idő, hogy a bennem lakozó kultursznob is megkapja ami jár neki,  feláldozom majd, Csernus és Tisza Kata társaságában, a hogyan mentsük meg magunkat saját magunktól, polgáribb nevén Nők a méltóságért c. klub alakuló gyűlésén,…

ad, miközben az egyik elvesz, mert történik, hogy ülök itt, munkapánikban, alig kókadozva, végig melózott nap után, még mindig sajgó szívvel, és tudván sárgának igaza van, de a reality a sorok között, szóval itt nem future, hanem a past gáz, olvasottságom (a blogomé) ma megint…

hányingerem van, szerintem pszichoszomatikus, vizualizálom, ahogy az összes fájdalom halál kimerülten kucorog bennem, üres tekintettel mered a semmibe, és már önmagukat megsemmisíteni sincs energiájuk, tökre mindegy nekik, hogy tél jön-e vagy nyár, a nincsnek nincs alternatívája,

dolgozom, dolgozom, dolgozom, és már lassan látom a végét, remélem ez már valóban nem délibáb, délután felugrott d, elhozta a pótkulcsom, mert a héten jön homek, jó volt, egész odáig bírtam sírás nélkül, akkor is csak egy picit, amikor azt mondta, nagyon szomorúnak látszom,…

egy halálhír.... tetőtől-talpig kiráz a hideg... Abigél, Régimódi történet, Für Elise... és sorolhatnám... nagy mesélő volt... szerettem... legyen neki könnyű föld