vonz/a/lom

végre kialudtam magam, isteni, ezért pl. jó egyedül élni, senki nem izélget, hogy miért ülök vasárnap délben az ébredés utáni kávémmal pizsiben a gépnél... persze rengeteg munka vár rám, mindenféle, pedig de klassz volna végighenyélni a napot, olvasva…

nagyon kellett ez az éjszaka... és volna mit mesélni, egészen különös, drága p. hangja jött, mondjuk úgy reinkarnálódott, több sem kellett, de mégis több volt...el vagyok varázsolva, na...mármint egy bizonyos értelemben... de ez most télleg hétpecsétes titok...egyéb: így…

kóbor kutyák. Ábrándok oltárán gazdátlan szukák. Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál..." (qUimby)d. lemondta az estét, krumplipüré lett volna, meg fasírt... viszont hívott bp., megyek is át hozzá, aztán elnézünk valahová, én személy szerint egész biztosan sokat…

köszi tk, okvetlen, jó volna, egyeztessünk mikor... ezt már józanul aligha lehet elviselni... annyira röhejes, még mondtam is neki a telefonba, hogy nehogy ne legyen ott, meg ne merje csinálni mégegyszer meg ilyenek... erre persze értetlenkedett, már miért tenné, háthiszen épp most…

mondtam én, és ez már így, másodszorra kurva szar poén... de már csak fél órát vártam rá... a buszról még felhívtam, egy barátja vette fel, azt mondta, nála hagyta a telefonját, de megállapodtunk abban, hogy azt üzenem, kapja be... szóval tényleg... komolyan, már…

nah, telefon megtörtént, akkor lassan mégiscsak indulok, mondjuk ezek a 22h-kor randik a bioritmusomnak jók, a holnapi óráimnak, kedves csoportomnak kevésbé... nem beszélve a holnapi karikás szem interjúról... már csak azt nem értem, miért van nekem olyan dezsavü…

meg a békává sem csókoljuk egymást, érintkezési felület híján, még virtualice sem, így megy ez, nálam különösen, különösen, hogy lassan odáig züllök, ahová éppen zülleni készülök... külső tekintet látja, hogy ózra kattanni valóban önpusztító vállalkozás, sőt,…

"És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok, akkor azt mond meg hogy miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek, olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lyukat üt a kanyonban mégis mindig újra próbálja, jobb lesz minden, nekem elhiheted, leesik az…

nő a pálma, továbbá a kémia (az a másik) nem kívánságműsor... röviden a mai nap tanulsága, a legoptimálisabbbbb közegben jött az ihlet, hát nagyon csípem az érettségizőket... és mindkét aranyigazság önéletrajzi ihletettségű, természetesennagyon pörgök, szerintem érzem…

el sem hiszem, de alig több, mint két napja még a Szigetközben ültem egy kenuban... isteni volt, a táj és a társaság is... a legnehezebb ezekről a magától értetődő, természetes dolgokról írni, pl. hogy mit jelent számomra a vízpart, az otthoni, és ez a majdnem otthoni táj, az…