vonz/a/lom

Megjöttem. Hihetetlen jó volt. Tényleg. Nem is tudom, mikor éreztem magam utoljára így, ennyire jól... Persze elbúcsúzni és hazaérkezni szomorú. Idegen volt a város, még a lakásom is picit. Mintha nem is két nap lett volna. Mert éveket pótoltunk be. Másikbandival már kajáltunk,…

Elképesztő, hogy meg tud változni az ember élete. Azt hiszem eljutottam oda, ha most elébem toppana egy jótündér vagy valami hasonló, és felajánlaná hogy visszacsinálja, és mire beérek a hálóba, már ott alszik, a maga sajátos néma módján, szusszanás, pisszenés, horkolás…

 Délelőtt berongyoltam T-be, csak Gy2. volt, diskuráltunk rövidet, oké volt, meló lesz, kérdés mennyiért, de ezen nem para. Van egyéb lehetőség is. Éreztem, érzem, hogy életemnek ezt a részét kézben tudom tartani. Vagy a sors tartja a kezében... Bár alapvetően a…

össze-vissza álmok, alapvetően a tegnapi tragédia nyomán, ma is végig ezzel a háttérrel élek, és még egy jó darabig biztosana reggeli (dehogy reggeli, déli) fogmosásnál véletlenül összenéztem magammal, azt hiszem még soha nem láttam ilyen végtelen szomorúságot a saját…

Vannak dolgok amiről nem tudunk beszélni. Ma tudtam meg. Későn már, hogy elinduljak. Segíthetetlen.

 A francba ezekkel a démonokkal. Mindig akkor bújnak elő, amikor viszonylag már biztonságban érzem magam. Lehet hogy másnak sokkal több van, és sokkal nagyobbak, de Ők az én démonaim. Lassan újra évfordulunk. Ahányszor átmegyek a Nyírő udvarán - szoktam, mert rövidebb úgy…

Kerülget, kerülget a kétségbeesés. Nem hagyom, nem adom oda magam. Pedig ma igazán sokmindent elintéztem. Nyelvsuli, munkaügyi központ, recept+rákszűrés. Mindegyik helyen vagy félórát elcsevegtem, elcsevegtek velem, nyelviskola vezető, valami góré a munkaügyi központban, meg…